Ima egy emberért

Ima egy emberért
Élünk, és meghalunk.
Hogy miért, és mi végre? Erre a kérdésre kereste a választ az ókor embere is, és erre a kérdésre keresi a választ a mai kor embere is.
Tegnap levelet kaptam egy ismerősömtől. Egy lelkigyakorlaton ismertem meg vele. Súlyos megrázkódtatás után, lelki traumától meggyötörten talált rá a krisztusi útra. Kereste a kapaszkodókat, kereste a kivezető utat, kereste a segíteni tudó embereket. A mélységből kiáltott az Úrhoz, mint Jeremiás próféta a testi-lelki gyötrelmei idején.
Sokan, és sokat imádkoztunk érte ezen a lelkigyakorlaton.
A Szent Ignác-i lelkigyakorlat csendjében ez a lélek úgy vérzett, mint egy áldozati bárány, mint Krisztus a kereszten. Láthatatlanul is mindenki az ő kezét fogta.
Írja a levelében, hogy rendeződni kezdett az élete, de könnyei még nem apadtak el teljesen és a sebeiből a vér még mindig szivárog. Megérintette őt az Isten kegyelme, és az együtt érző felebarátok imái meghallgatásra találtak. (ő lesz az első, akiért ezen a felületen felajánljuk az imádságokat).
Imádkozunk magunkért, és közösségünkért a Szentmisében is, de talán már csak megszokásból mondjuk a megtanult imádságokat.
„Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket, testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.”
(Szentmise bevezető)
Imádkozunk az áldozat bemutatásakor:
„Ő tegyen minket neked szentelt örök áldozattá, hogy elnyerhessük az örökséget választottaiddal: elsősorban Isten Anyjával, a Boldogságos Szűz Máriával, szent apostolaiddal, a dicsőséges vértanúkkal, és minden szenttel együtt. Az ő közbenjárásukban bízva reméljük, hogy mindenkor megsegítesz minket.” (Szentmise Eucharistikus ima)
Minden nap kérjük Szűz Mária közbenjárását:
„Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja! Imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján.” (Üdvözlégy Mária)
„Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.”
(Úrangyala)
Olvasgatom a magyar és a világirodalom hányatott sorsú költőinek a verseit. Ott szunnyad, ott parázslik a lelkük mélyén az Istenhit, ami időnként elemi erővel tör a felszínre. A 15. századi Franciaország zseniális költője Francois Villon a poklok mélységéből fohászkodik Istenhez. A korabeli állapotokról egy rövid leírás:
„A tizenötödik század elején Franciaország a pusztulás szélén állt. A százéves háború úgyszólván kiirtotta a parasztságot, a főurak váraikba zárkóztak és az ország pénze Angliába, Rómába és Németalföldre menekült. Párizsban 24.000 ház állt lakatlanul és az 1438-as dögvész egyedül a fővárosban 50.000 áldozatot követelt.”
A züllés, a pusztulás, a halál szele söpört végig szinte egész Európán. Apokaliptikus állapotok uralkodtak mindenhol. A halál árnyékában az emberek Istenhez kiáltottak segítségért. A reményvesztett szerencsétlenek imádkoztak és vezekeltek.
A.D.2015.01.07.©JóB
Post scriptum: jelen cikk nagyon hosszú, nem szeretném feleslegesen terhelni a kedves olvasót. Ha van igény a folytatásra, akkor beposztolom a többi részét is.
ArchívumHozzászólások
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Azt gondolom, a hithű keresztények kezdik megérteni, és megérezni az idők szavát, mondhatjuk úgy is, hogy Krisztus Szavát.
Napi gondjaink archívum
- 2023.09.05. NAPELEM - a Nap ellen, vagy a nép ellen ?
- 2023.07.02. Migránslázadás: Rágyújtották egy Párizs melletti polgármester családjára a házat
- 2023.04.09. Ellene mondunk… - de kinek?
- 2023.01.23. "Demokrácia" ukrán módra
- 2023.01.09. Deutschland, Deutschland … (unter alles).
- 2022.12.25. Jézus születése után, Krisztus eljövetele előtt.
- 2022.12.19. Gondolatok a katari foci vb.-ről - a finálé után
- 2022.11.30. Gondolatok a katari foci vb kapcsán
- 2022.11.08. Káosz a köbön: áldatlan állapotok az MVM ügyfélszolgálatán
- 2022.10.28. Szemkilövetők „igazsága”