2015.01.07. 18:15 JóB

Hozzászólások: 2

Ima egy emberért

Ima egy emberért

Élünk, és meghalunk.

Hogy miért, és mi végre? Erre a kérdésre kereste a választ az ókor embere is, és erre a kérdésre keresi a választ a mai kor embere is.

Tegnap levelet kaptam egy ismerősömtől. Egy lelkigyakorlaton ismertem meg vele. Súlyos megrázkódtatás után, lelki traumától meggyötörten talált rá a krisztusi útra. Kereste a kapaszkodókat, kereste a kivezető utat, kereste a segíteni tudó embereket. A mélységből kiáltott az Úrhoz, mint Jeremiás próféta a testi-lelki gyötrelmei idején.

Sokan, és sokat imádkoztunk érte ezen a lelkigyakorlaton.

A Szent Ignác-i lelkigyakorlat csendjében ez a lélek úgy vérzett, mint egy áldozati bárány, mint Krisztus a kereszten. Láthatatlanul is mindenki az ő kezét fogta.

Írja a levelében, hogy rendeződni kezdett az élete, de könnyei még nem apadtak el teljesen és a sebeiből a vér még mindig szivárog.  Megérintette őt az Isten kegyelme, és az együtt érző felebarátok imái meghallgatásra találtak. (ő lesz az első, akiért ezen a felületen felajánljuk az imádságokat).

Imádkozunk magunkért, és közösségünkért a Szentmisében is, de talán már csak megszokásból mondjuk a megtanult imádságokat.  

„Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket, testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.”

(Szentmise bevezető)

Imádkozunk az áldozat bemutatásakor: 

„Ő tegyen minket neked szentelt örök áldozattá, hogy elnyerhessük az örökséget választottaiddal: elsősorban Isten Anyjával, a Boldogságos Szűz Máriával, szent apostolaiddal, a dicsőséges vértanúkkal, és minden szenttel együtt. Az ő közbenjárásukban bízva reméljük, hogy mindenkor megsegítesz minket.” (Szentmise Eucharistikus ima)

Minden nap kérjük Szűz Mária közbenjárását:

„Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja! Imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján.” (Üdvözlégy Mária)

„Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.”
(Úrangyala)

Olvasgatom a magyar és a világirodalom hányatott sorsú költőinek a verseit.  Ott szunnyad, ott parázslik a lelkük mélyén az Istenhit, ami időnként elemi erővel tör a felszínre. A 15. századi Franciaország zseniális költője Francois Villon a poklok mélységéből fohászkodik Istenhez. A korabeli állapotokról egy rövid leírás:

„A tizenötödik század elején Franciaország a pusztulás szélén állt. A százéves háború úgyszólván kiirtotta a parasztságot, a főurak váraikba zárkóztak és az ország pénze Angliába, Rómába és Németalföldre menekült. Párizsban 24.000 ház állt lakatlanul és az 1438-as dögvész egyedül a fővárosban 50.000 áldozatot követelt.”

A züllés, a pusztulás, a halál szele söpört végig szinte egész Európán.  Apokaliptikus állapotok uralkodtak mindenhol. A halál árnyékában az emberek Istenhez kiáltottak segítségért. A reményvesztett szerencsétlenek imádkoztak és vezekeltek.

A.D.2015.01.07.©JóB

Post scriptum:  jelen cikk nagyon hosszú, nem szeretném feleslegesen terhelni a kedves olvasót. Ha van igény a folytatásra, akkor beposztolom a többi részét is.

Hozzászólások

#2    2015.01.07.   20:24:59   JóB

Előzmény: #1

Nem tudom, honnan éreztél rá ennyire a folytatásra. Ez pontosan így van, és a következő részben ezt a párhuzamot részletezem.
Azt gondolom, a hithű keresztények kezdik megérteni, és megérezni az idők szavát, mondhatjuk úgy is, hogy Krisztus Szavát.

#1    2015.01.07.   20:01:37   __

Engem érdekel a folytatás, Villon szavai ma is érvényesek: Franciaország nemcsak akkor állt a pusztulás szélén, hanem a mai nap híreiből láthattuk, hogy most is. És egész Európa kereszténysége is veszélyeztetve van, talán most is a vezeklés, a bűnbánat és az ima lenne a legjobb fegyver ennek megállítására.