2015.01.08. 00:00 JóB

Hozzászólások: 0

Ima egy emberért - 2

Ima egy emberért - 2

A mai, modern társadalmakban a korszellem kezd hasonlítani az előzőekben leírtakhoz. Tombolnak a háborúk világszerte, brutálisan gyilkolnak meg egész embercsoportokat, az erőszak uralkodik az amerikai nagyvárosok peremkerületeiben, de már Európában is hasonló jelenségeknek vagyunk a tanúi.  ( > A legújabb sajtóhír: a párizsi terrortámadás egy tucat áldozattal).

Egy szembetűnő különbség fedezhető fel mindössze a korabeli állapotokhoz képest: a tömegek a megoldást már nem Istennél keresik.

De térjünk vissza a középkori Franciaország (és az akkori Európa) baljós eseményeihez. Furcsa, mondhatni bizarr párhuzamokat fedezhetünk fel.

Az Oszmán birodalom szemet vetett a keresztény Európára.  A muzulmánok előrenyomulását Hunyadi János serege állítja meg. Mivel az Európa védő bástyájának számító Magyar Királyság nem kap hathatós támogatást a túlerőben lévő, jól szervezett szultáni seregekkel szemben, a katasztrófa elkerülhetetlen (ld. Mohácsi vész).

Az oszmán birodalomnak egyetlen európai szövetséges állama volt ebben az időszakban, mégpedig Franciaország.

A keresztény magyar hadak életük és vérük feláldozásával megakadályozták a 15. és 16. században, hogy a muszlimok elfoglalják Európát.

 Ami akkor – köszönhetően a magyaroknak – fegyveres erővel nem sikerült, az korunkban vértelenül bekövetkezett. Az európai keresztény kultúrától és tradícióktól teljesen idegen iszlám befolyás egyre erősödik ezen a kontinensen.

Villon félelmetes képekkel festi le a halál kultúráját a korabeli versében (Haláltánc-ballada). A hasonlóság a mai korral szinte kísérteties.

Ott ült a Császár. Dús hajában

hét csillag volt a diadém.

Rabszolganépek térden állva

imádták, barna köldökén

a Göncöl forgott, válla balján

lámpásnak állt a holdkorong:

de a bohóc sírt trónja alján:

"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,

nincs szív, mit kardom át ne járna,

enyém a föld!" ... S hogy este lett,

egy csontváz tántorgott eléje

s elfújta, mint a porszemet.

- Kényúrként éltünk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

­♦

Éjjel borult a háztetőkre,

s kuvikhang szólt a berken át,

midőn a Bankár útnak indult,

elásni véres aranyát.

Az útkereszten vasdoronggal

hét ördög várta s a Halál;

s mikor kardot rántott, a csontváz

fülébe súgta: "Mondd, szamár,

szamár, mit véded még a pénzed?

Meghalsz s a kincset elviszem,

s a kincs helyett eláslak téged,

akit nem ás ki senki sem."

- Kufárok voltunk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

♦

Ez a zseniális tehetségű költő, aki püspöki segédlettel végezhette el Párizsban az egyetemet, s gyakorta megfordult hercegi palotákban, megjárta a börtönök poklát, kínvallató eszközökkel tépték a testét. Látta a főúri paloták pompáját, és a mérhetetlen nyomor lepusztult tanyáin tengődők sanyarú életét.

Éleslátását tükrözi, hogy meglátja az egyetlen kiutat: alázattal leborult Isten elé, és irgalomért könyörög. Felismeri bűnösségét, nem keres mentséget a maga számára, hanem imádkozik.

Úgy volt tehát, hogy épp karácsony esten,

harmincegyben ezernégyszáz után

szalmán hevert, borjak között a testem,

melyek szemembe leheltek puhán,

apám némán állt, mint cölöp a tóban,

s anyám fáradtan súgta: "Jézus, Jézus",

mert én is egy vén, korhadt istállóban

születtem egykor, mint a Nazarénus.

(A Testamentum)

­♦

és ott bolyongtam, hol az erdők vadja

között az éjben csak a glóriás

Szent Szűz kísért és Ő, mindnyájunk apja,

aki a fák alatt is óriás.

(A Testamentum)

­

♦

Legszebb verse, az Orléans-i Máriát dicsérő ének furcsa módon a közkézen forgó Villon verseskötetek legtöbbjéből kimaradt! (a legközelebbi részben közkincsé teszem)

A.D.2015.01.08.©JóB

Hozzászólások