Tiszta Forrás
2018. december 10.   
Névnap: Judit, Loretta

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Kedves Olvasóink! ~ ~ ♡ ♡ ~ ~ Ma este 20:00 órai kezdettel Dr. Barsi Balázs OMF atya 2018. december 9-én (Advent 2. vasárnapján) elhangzott prédikációját láthatják a weboldalon. ~ ~ ~ ~ Isten áldja meg Barsi atyát, adjon neki erőt, egészséget, hogy még hosszú ideig szolgálhasson közöttünk! ~ ~ ♡ ♡ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
12 látogató

Látogatások

- ma: 599
- tegnap: 827
2015.01.09. 00:00 JóB
Hozzászólások: 0

Ima egy emberért - 3

Ima egy emberért - 3

Ima egy emberért – 3   (C. Richárdnak)

Az embernek olykor nagyon fáj az élet. Gyógyírt a sebére kitől remélhet?

Istentől magától, vagy egy jó baráttól? Vagy egy csendben mondott igazi imától?

 

Mit ér ma egy ember? Mennyit ér egy emberélet?

Kérdések, kérdőjelek. A mélységekben vergődő embert kellene megkérdezni, mert a választ csak ő tudja. Ady Endre – betegségtől és kiábrándultságtól gyötörten - írta le ezeket a sorokat:

Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni

S az álmom: az Isten.

(Álmom: az Isten)

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten

(Az Úr érkezése)

József Attila, a tragikus sorsú zseni írja a Nem emel föl című versében:

Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.

Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.

Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain

most már te őrködj énfelettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.

Fájdalmas kiáltás ez az Istenhez, de a körülötte élő emberekhez is. Kapaszkodókat, kiutat keres, mint hajdan költőtársa, Francois Villon, aki a börtön nyirkos cellájában várta a halált.

Közben Szűz Máriához fohászkodott, és Istenhez imádkozott kegyelemért. Itt a kegyelem a szó legszorosabb, és leghétköznapibb jelentésével bír. Villont halálra ítélték egy verekedésben részegen elkövetett gyilkosságért, és az akasztófa árnyékában könyörög az életéért a mindenható Istenhez.

És Isten meghallhatja ennek a szegény bűnösnek az imáját és megkönyörül rajta. Villon váratlanul királyi kegyelmet kap, és megmenekül a dicstelen haláltól. Ekkor írja meg híressé vált versét Szűz Máriához:

Orléans-i Máriát dicsérő ének

"Iam nova progenies coelo demittitur alto..."

 

Ó, boldogul fogant kis ág,

Nem volt meddő a szent ima,

Felséges liliom-virág,

Nekünk adott Isten Fia!

Ó, áldott nevü Mária,

Irgalmasságnak kútfeje!

Be jó szemünknek látnia,

Hogy béke száll a földre le!

A gazdagoknak: béke vagy;

A szegényeknek: oltalom

A hamisaknak réme vagy;

Te újon sarjadt hatalom!

Hittel hiszem és jól tudom:

Anyádnak méhe bűntelen

Fogant s viselt sok hónapon,

Ó, földre szállott Kegyelem!

Védő paizs gyengék fölött;

Jámbor lelkeknek vígasza;

Nagy Jó Urunk elsőszülött

S egyetlen édes magzata,

Kit úgy köszönt e nagy haza,

Mint Clodvig ága levelét;

Örvendő népünk támasza,

Te mennyben írott drága kép!

Hit és szerelem ihlete

Caesari ágyékon fogant,

Istennek keze-míve, Te!

Közel s távol, fent és alant

Téged dicsér ezernyi hang,

Mert viszály dúlna nélküled;

És téged áld seregnyi rab,

Mert megnyitod bilincsüket.

Akadnak balga emberek,

Kikben az elme háborult,

Ezek az Úrral perlenek,

Mert két szemükre köd borult:

"Mért nem küldött az Ég fiut?"

Pedig - hitemre - jól van ez!

Isten végzése célba jut:

Az Ég mindent javunkra tesz.

Hadd mondom el Dávid szavát:

"Delectasti me, Domine,

In factura tua!" Megáld

E zsoltár is, mint jós ige,

Te boldog óra gyermeke,

Te édes manna, szent csoda,

Te áldás égi permete,

Te bűneink bocsánata.

(Ford.: Mészöly Dezső)

Ima egy emberért. Ima az emberért. Ima az egész emberiségért. Istenhez, aki megteremtette az Eget és a Földet, saját képmására, és hasonlatosságára megteremtett minket, embereket.

A játszó kisgyerek,- ha sérülést szenved, vagy valamilyen baj éri – azonnal a szüleihez szalad, mert tudja, hogy náluk gyógyírt talál minden bajára. Lehet, hogy a nagyobb testvére értesíti a szülőket, hogy segítségre van szükség.

A teremtő mennyei Atya is gondját viseli gyermekeinek, csak bizalommal kell hozzá fordulni.   

A szívből szóló imának ereje van. Újjáteremtő ereje, Isten által. A bűnös kegyelmet kap, a beteg meggyógyul, a szomorkodó megvigasztalódik, a csüggedőt reménység tölti el.

Isten gyermekei vagyunk, ezért merünk így imádkozni:  „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…”

Imádkozni magunkért, és nehézségekkel küzdő felebarátainkért.   (vége)

A.D. 2015.01.07.©JóB     

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás