Tiszta Forrás
2019. november 22.   
Névnap: Cecília, Filemon

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

OLVASMÁNY: 2019-11-22 ~ ~ ~ ~ Júdás és testvérei pedig így szóltak: ˝Íme, ellenségeink megsemmisültek. Menjünk tehát fel, tisztítsuk meg és szenteljük fel újra a szentélyt!˝ ~ ~ Össze is gyűlt a sereg teljes számban, és felmentek a Sion hegyre. ~ ~ A száznegyvennyolcadik esztendőben, a kilencedik hónapnak, azaz kiszlev havának huszonötödik napján pedig már kora reggel nekiláttak és bemutatták a törvény szerint való áldozatot az újonnan emelt égőáldozatok oltárán. ~ ~ Ugyanabban az időben és azon a napon, amelyen a pogányok tisztátalanná tették azt, újra felszentelték ének, lant, koboz és cintányér mellett. ~ ~ Az egész nép pedig mély hódolattal arcra borult és az égben magasztalta Azt, aki sikerre vitte ügyüket. ~ ~ Nyolc napon át ülték az oltárszentelés ünnepét, és örömujjongva mutattak be egészen elégő, hálaadó és dicsőítő áldozatokat. ~ ~ A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és pajzsokkal díszítették. ~ ~ Megszentelték a kapukat és a kamrákat is, s ajtókkal látták el őket. ~ ~ Igen nagy volt az öröm a népnél, mert megszűnt a pogányok okozta gyalázat. ~ ~ Júdás pedig, a testvérei és Izrael egész gyülekezete úgy határozott, hogy évről-évre a maga idejében, mégpedig kiszlev hó huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át öröm és vigasság közepette megülik majd az oltárszentelés ünnepét. /1Mak 4,36-37.52-59/

Jelen van

0 felhasználó
23 látogató

Látogatások

- ma: 576
- tegnap: 1062
2019.01.03. 17:15 JóB
Hozzászólások: 0

Hazaköltözött Seregély István nyugalmazott egri érsek

Hazaköltözött Seregély István nyugalmazott egri érsek

Seregély István: „Az új esztendő küszöbén nem tudjuk, mit hoz a jövő…”

Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon Adoremus című liturgikus kiadványunkba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt elmélkedéseit.

 

 

A lelkipásztorkodásnak ez a formája sokakat megérintett, számos elismerő levél és szóbeli közlés érkezett szerkesztőségünkhöz, melyekben az olvasók méltatták írásait, iránymutató gondolatait. Érsek úr előre dolgozott. Karácsony előtt már a 2020-as évre készítettük elő a közös munkát. December 31-én érkezett a fájdalmas hír, hogy az örök hazába költözött. Amikor megköszönjük a Teremtőnek életét és a tehetséget, mellyel megajándékozta, kegyelettel emlékezünk rá, és olvassuk az Adoremus 2019. januári számában eligazító tanítását. További két alkalommal találkozhatunk majd írott örökségével, májusban és októberben.

Imádkozzunk érte a gyászmise liturgiájának szavaival: Add meg nekünk, Urunk, hogy szolgád, István érsek lelke, melyet a világ küzdelmes harcaiból kivezettél, szentjeid társaságába jusson. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Requiescat in pace!

A Magyar Kurír, az Új Ember hetilap 
és az Adoremus liturgikus kiadvány szerkesztősége

*

Az életét Istenhez igazító ember az év végi hálaadásban egy megjárt esztendő Isten adta ajándékaiért mond köszönetet. Alkalom ez arra, hogy az Istentől kapott életet, annak épségét, a betegségből való gyógyulást hálával viszonozzuk. Istené a világ minden anyagi java, mely megélhetésünk föltétele. E javak felhasználásához az együtt munkálkodást lehetővé tevő emberek közösségét sem mi magunk rendeltük hozzá.

Az új esztendő küszöbén nem tudjuk, mit hoz a jövő. Minden gondolatunk, tervünk, reményünk megvalósulása olyan körülményektől függ, amelyek nem rajtunk múlnak. Mégis bizalommal csendül föl ajkunkon az újévi ének: „Ó, szép Jézus, ez új esztendőben légy híveidben. Ó, Mária, esedezz érettünk, édes reményünk (…), hogy ez új esztendőben lehessünk épek testben, lélekben!” Mindez idén is ajándék lesz számunkra mennyei Atyánktól. Biztosak lehetünk abban, hogy meg is kapjuk tőle mindazt, ami üdvösségünkre szolgál, s élhetünk e javakkal az előrehaladó világban.

Jól bánni mindezzel viszont nekünk kell. Élni nekünk kell az emberhez méltó életet, napról napra esedékes szellemi és anyagi követelményei szerint. Talán fölösleges is mondani, mert mindenki tudja: Isten Fia, aki erre a világra született, és mindenben hasonló lett hozzánk, vállalta ezt az emberi kötelezettséget, ami az áteredő bûn miatt nehézzé vált. Követői is erre számíthatnak.

Nyilvánvalóan csak együtt, a többi ma élő emberrel közösen tehetjük eredményessé napjainkat a múló világban. Sajnos az áteredő bűn átka megakadályozza életünk zavartalanságát. Ez idén is így lesz, mind a magunk köreiben, mind a nagyvilág gazdasági és politikai összefonódásaiban. Az élet a földön eddig is viszontagságos volt, és az marad az új évben is. Csak az nyugtat meg, hogy Isten végtelen jósága nem engedi, hogy a terhünk nehezebb legyen, mint amit holtunkig elbírunk. Eszményünk és Urunk, Jézus nem törölte el az ember szabadságával együtt járó esendőséget, csak erőt ígért mindenhez, ami az ő dicsőségét és a mi üdvösségünket szolgálja.

Azt is emlékezetünkbe idézzük, hogy az ember vétkes és vétlen haszontalanságait az új esztendőt adó Isten előre tudta, ezért Fiát nemcsak az igaz életre tanítóként küldte közénk, hanem megváltóként is. A világ mai rendjében nem lehet elkerülni esendőségünk velejáróját, vétkeinket. De megvan minderre az orvosság. Isten Fiának emberként elfogadott keresztáldozata mindent helyreigazíthatóvá tett. Ezért újévi tervünkből nem hiányozhat a megtérés készsége és gyakorlata.

Mindez csak Isten előtti őszinte imával kérhető az új esztendő kapujában. Elsőként a közvetlen családi körben készen kell lennünk arra, hogy segítsük egymást ebben.

Bízzunk abban, hogy az átalakuló és ezért zavaros világban Isten megígért áldásával és egymást támogató önzetlen emberi szeretettel iparkodva 365 nap múltán lesz miért hálát adnunk Istennek és egymásna.

Az újév napja Szűz Mária anyaságának ünnepe. Az embereket testvérül fogadó Fia mindnyájunk égi anyjául rendelte őt. Bízhatunk oltalmában az új esztendőben is.

Seregély István
nyugalmazott egri érsek


  Magyar Kurír        Fotó: Lambert Attila

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás