2019.03.08. 23:25 JóB

Hozzászólások: 0

Szemfény-vesztés

„Vigyáz rá, mint a szeme fényére” - szokták mondani arra az emberre, aki a legféltettebb kincsét őrzi. „Vak vezet világtalant”- figyelmezteti Jézus a farizeusokat, és azokat, akiket mérhetetlen gőgjük vakká tett.

A vakság az ember egyik legsúlyosabb fogyatékossága. Talán nem véletlen az, hogy Jézus oly sok vak embernek adta vissza a szeme-világát, a szeme-fényét. Milyen sokatmondó ez a magyar kifejezés: szeme-világa. A világ, amit a látás révén a szemünkkel érzékelünk.

Az emberi látás nemcsak a körülöttünk lévő anyagi világ puszta érzékelése a szembe jutó fénysugarak segítségével. Sokkal több annál. A fényingerek feldolgozása a képalkotáson túl egy sokrétű gondolkodási folyamat része is. Ha az utunk során egy gödröt látunk magunk előtt, azt gondosan kikerüljük (nem úgy, mint az említett evangéliumi példázatban szereplő vak, és világtalan: ők bizony beleesnek).

Ha egy magas hegyen túrázik valaki, gondosan kerüli a szakadékokat, a meredek lejtőket. Autóvezetés közben folyamatosan figyelemmel kísérjük a körülöttünk zajló eseményeket, az utat, hogy az esetleges veszélyforrásokat időben észleljük.

A látásnak van egy magasabb rendű értelme is: a körülöttünk végbemenő történések megfigyelése, a tapasztalatszerzés révén következtetéseket tudunk levonni. Jézus tanítása során gyakran használta a „vak” szót. Születésüktől fogva vak embereknek adta vissza a látását, betegeket gyógyított meg, halottakat támasztott fel, kenyeret szaporítva jóllakatott ötezer embert, a tengeren járt, stb. Hirdette, hogy elérkezett az Isten országa, Isten országlása. Ahogyan azt évszázadokkal korábban a próféták pontosan megjövendölték.

Ezeket az ószövetségi írásokat jól ismerték a választott nép vezetői, az írástudók, a farizeusok, a rabbik és a zsinagógákat rendszeresen látogató egyszerű nép fiai is.

Érthetetlen módon sokan mégis elvetették a régen várt Messiás, Jézus tanítását, és az egyértelmű jelek és csodák ellenére a személyét is. Mintha vakok lettek volna ezek az emberek. Mintha valaki elhomályosította volna a látásukat. Mintha valaki megbénította volna a tudatukat és akaratukat. Mintha valaki megkötözte volna testüket-lelküket. Ez a „megkötözöttség” jól ismert szindróma, melyről az exorcista papok, és a pszichiáterek sokat tudnának beszélni.

Mikor is kezdődött mindez? Ki is az a „valaki”, aki ennyire befolyásolni képes az ember akaratát? Ki is az a nagy „Szemfény-vesztő”?

Isten megteremtette az első emberpárt, Ádámot és Évát. Az Édenkertbe helyezte őket, és gondoskodott mindenről, amire csak szükségük volt ős-szüleinknek. Ehettek a kert szebbnél-szebb gyümölcsöt termő fáiról: egyet kivéve. Ez pedig a gonosz-tudás fája volt.

A nagy „Szemfény-vesztő”, a hazugság atyja, a gonosz lélek, a Sátán megkörnyékezte Évát. Évát, akiben már akkor szunnyadozott a hiúság, már akkor csírájában jelen volt a hiszékenység és a kételkedés szelleme. „Olyanok lesztek, mint az Isten!” Az addig tisztán látó szemek az ígért dicsfénytől elvakultak. Isten parancsát megszegve szakítottak a tiltott fáról, és ettek a tiltott gyümölcsből. A következmények ismeretesek.

A nagy „Szemfény-vesztő” ma is jelen van, és aktívabban működik, mint valaha. A „Szemfény-vesztés” gőzerővel folyik az élet minden területén. Az írott és elektronikus sajtóban a média ontja az idióta reklámokat, a manipulált, szenzációhajhász híreket, a globalista világhatalom által előírt népbutító propagandát.

A manipuláció nemcsak a média jól bevált eszköze, de jelen van a politikai, gazdasági, társadalmi élet minden területén.

Így lesz a hatályos törvényeket semmibe vevő, azonosíthatatlan, fenyegetőző illegális határsértőből szánalomra méltó, szegény menekült. Így lesz a valóságot elhallgató, népellenes állami bürokrácia szóhasználatában az illegális, idegen tömeg ellen tüntető őshonos állampolgárból rasszista, fasiszta, intoleráns népség.

Így működtek mindig is a totalitárius rendszerek. A látó és gondolkodó ember a rendszer elsőszámú ellenségévé vált. A szemmel látható igazságot felváltotta a politikai propaganda gépezet tűzzel-vassal terjesztett hazugsága. A gátlástalan kommunista diktatúra helyett „népi demokráciát” kellett mondani. A parasztság kizsigerelése helyett az „önkéntes beszolgáltatás” lett az elfogadott terminológia. Aki mégis kimondta, amit a két szemével látott, az a „népi demokrácia” ellensége lett. Börtön, kínzás, kitelepítés, kivégzés, gulág - ez várt az ellenszegülőkre.

Így működik a globalizált világ is. A keresztények által hirdetett isteni igazságot felváltotta a globalizált világ mindenhová kiterjedő gazsága. A keresztények által hirdetett szeretetet felváltotta a globalizált világban felszított gyűlölet. Fizetett gyűlölködők minden eszközt felhasználva igyekeznek aláásni a törvényes rendet. Nem véletlen, hogy a mai világban a legüldözöttebb, legveszedelmesebbnek kikiáltott ellenség a keresztény ember. Az, akit még nem vakított meg a gonosz lélek, aki még tisztán lát.

A testi örömökben tobzódó „wellness-világ” hasonlít az aranybornyút készítő és imádó Mózes-korabeli zsidó néphez. A nép igaz vezére, Mózes éppen a Hóreb hegyén veszi át Isten törvényeit, eközben a hegy lábánál tivornyázik a nép az aranyból készült bálvány előtt. Még Áron, a nép főpapja is beáll közéjük. Micsoda pokoli mélység!

Isten azért adott az embernek szemet, hogy lássa az Igazságot, és meg tudja különböztetni a hazugságtól. Azért adott fület, hogy meghallja Isten Igéjét, és meg tudja különböztetni a kígyó gonosz sziszegésétől. Azért adott nyelvet, hogy a szeretetet hirdesse, ne a gyűlöletre buzdítson. Azért adott gondolkodó elmét, hogy egyértelműen felismerje Teremtőjét, a szerető Atyát. Ne a nagy „Szemfény-vesztőnek” higgyen, hanem maradjon meg az Istengyermekség állapotában.

Amit a szem lát, amit az elme feldolgoz, azt az Isten által belénk épített lelkiismeret még megrostálja. A szemét fennakad ezen a rostán. Ha ezt a rostát szétszakította az ember legfőbb ellensége, a Gonosz, akkor nagy baj van.

A globális színpad látványa elkápráztató. Vakító, villogó fény-nyalábjai között hunyorognak az emberek. Az „arany” csillogása mágnesként vonzza a mindig többre és többre vágyó embereket. Pénz van bőven a globális-kasszában. Nem kell mást tenni, csak a testet-lelket eladni. „Szemfény-vesztő” is van nagy számban, bálványból is meglehetősen nagy a választék.

Ebben az eltorzult, mocsárba süllyedt globalista világban „vak vezet világtalant”. Jézus figyelmeztet ma is a következményekre. A „gödör” a szemünk előtt van, és nagyon mély. Aki egyszer beleesik, soha nem fog tudni onnan kimászni. Akinek van szeme a látásra, az el tudja kerülni.

Ebben a negyven napos böjti időben gondoljunk Jézus megkísértésére a pusztában.

A bőség, az állandó evés-ivás, a hatalom- és állandó szerzésvágy, a mérhetetlen gőg a ma emberét is állandóan kísérti. Isten Fia, a Megváltó példát mutatott: tanításával, életével. Egyszerűségével, tisztaságával, együttérzésével, alázatával, szeretetével.

Ezt kell meglátnunk: ez az igazi valóság. A többi csak illúzió, múló káprázat.

A.D.2019.03.08.©JóB

Hozzászólások