Bűn-pártolók

Nem régen olvashattuk az Evangéliumban, hogy Jézus nyilvános működésének megkezdése előtt kivonult a pusztába. Itt megkísértette a Sátán.

- Miért éhezel? Változtasd ezeket a köveket kenyérré - hiszen hatalmadban áll!

- Miért halnál meg ezért a hálátlan, bűnös népért? Uralkodj inkább, foglald el az általam felkínált földi királyságot!

- Minek járnál kopott ruhában, éhezve, fázva? Szállj le inkább a templom párkányáról, szabadítsd meg a népet a római uralomtól! Állítsd helyre a dávidi királyságot, Salamon gazdagságát! Hiszen ezt várja tőled mindenki!

Jézus nem változtatta a köveket kenyérré a maga éhségének csillapítására. Ellenben kenyeret szaporított, hogy jóllakasson mintegy ötezer, Isten országáról szóló tanítást hallgató embert.

Nem fogadta el a földi királyságot, de hirdette Isten országát, és ennek az országnak nem e világból való királyságát.

Nem szállt le dicsőségesen a templom párkányáról, nem szabadította fel Izraelt, nem állította helyre Dávid királyságát. E helyett vállalta a megalázó, gyötrelmes kínszenvedést és a kereszthalált a Golgotán.

Nehéz megérteni az Evangéliumot. Nem az evilági ember gondolkodásmódja és logikája tükröződik benne. Még nehezebb a mindennapi életet ehhez igazítani. A világ nem a jézusi logikát követi, sokkal inkább a pusztai kísértő, a paradicsomi kígyó, a nagy szemfényvesztő hatása alatt áll.

Ha valaki olyan hatalommal rendelkezik, hogy képes a köveket is kenyérré változtatni, ha képes a semmiből kenyeret teremteni, az konkurenciát jelent. Azok számára, akik néptömegeket tartanak szegény sorban a kizsákmányolás révén. Akik a kenyér, és egyéb árucikkek árát, a pénz értékét úgy határozzák meg, hogy az csak, és kizárólag az ő önző érdekeiknek feleljen meg. Akik a munkabért úgy szabályozzák, hogy az a profit maximalizálását szolgálja. Ebbe az önző, pénzsóvár, hataloméhes életformába nem fér bele a szeretet, az ingyenes kegyelem. Az önmagát istenítő, a hatalommámortól, a töménytelen mennyiségben felhalmozott pénztől megrészegült ember csak önmaga dicsőítésére képes. A „szeresd Uradat, Istenedet, és csak neki szolgálj” parancs vörös posztó a szemének. A felebaráti szeretetet pedig idejétmúlt gyöngeségnek tartja.

A törvények felett állók számára a bűn nem létező kategória. Bűnt csak az „alattvalók”, az alul lévők követhetnek el. A bűn fogalmát újra definiálják. Már nem az erkölcsi normákon alapuló együttélési szabályok áthágását jelenti, hanem teljesen önkényesen újrafogalmazott jelentése lesz.

Mai világunkban semmi nem az, aminek látszik. Álarcot viselő Bűn-pártolók bitorolják a hatalmat a világot irányító szervezetekben. Az EU vezetése az Unió népeinek életét szabályozó törvényeket két lábbal tiporja. Teljesen ismeretlen, ellenőrizhetetlen, más kontinensről származó, más kultúrával rendelkező tömegeket telepít be Európába. Név nélküli bankkártyákat osztogatnak ismeretlen (sokszor terrorista), illegálisan a kontinensünkre érkező személyeknek. Iratokkal látják el azokat a magukat menekülteknek nevező egyéneket, akikről fogalmuk sincs, hogy kicsodák.

Az EU parlament Bűn-pártolóvá vált. Az őshonos európai népek jogait semmibe veszik, az európai kisebbségek jogai szóba sem kerülnek. Ehelyett az európai adófizetők pénzét osztogatják gátlástalanul az idegen tömegeknek. A keresztény identitásukat még megőrző, demokratikus országok ellen rágalomhadjáratot folytatnak, és mindenféle törvénytelen eszközzel igyekeznek ártani.

Humánumra, emberi jogokra, felebaráti szeretetre hivatkoznak - amikor a migránsnak titulált tömegek betelepítéséről van szó.

Valójában hogyan is működik ez az európai polgár vonatkozásában?

Minden tisztességes embert felháborított, amikor a Norvégiában 77 embert lemészároló tömeggyilkos Anders Behring Breivik részére a bírónő több millió forintnak megfelelő összeget ítélt meg „kártérítés” gyanánt.

Gondolhatnánk, hogy ez nálunk nem fordulhat elő - sajnos igen. A tiszavasvári tanárembert a saját gyermekei szeme láttára brutálisan meggyilkoló olaszliszkai cigány bűnözőnek is megítélt a bíró ötmillió forintot - szintén „kártérítés” címén. A meggyilkolt tanár családja eddig egy fillér kártérítést sem kapott (mert a bűnözőktől nem lehetett lefoglalni semmit). Felháborító!

A pénz, a Mammon lett az isten! A tömeges hitehagyás (mint ahogyan az az Evangéliumban írva van) korszakát éljük. Minden, és mindenki eladható, és pénzért megvehető. Még az ember is: testestől-lelkestől.

Félelmetes, ahogyan az ember viszonyult (és viszonyul ma is) Krisztushoz, az Isten Fiához. Egyértelmű, a napnál világosabb jelek és csodák kísérték az Úr útját. Valóban vaknak, lelki vaknak kellett ahhoz lenni, hogy valaki ne ismerje fel az isteni eredetet. Mert még a testi vak, a vakon született ember is felismerte Isten Fiát. Hangosan kiáltva kérte, hogy tegyen vele csodát - és a vak szemei megnyíltak. A határtalan gőgtől megvakult „törvénytudók” számára a takargatott bűneiket feltáró Világosság volt Krisztus, akinek a jelenléte elviselhetetlen lett a számukra.

„Áll a cirkusz, áll a bál - a pénz körül.

Járja koldus, és király - s a Sátán örül.” - írja Shakespeare. Mennyire igaz ez napjainkban is! Cirkusz van tisztességes, elkötelezett munka helyett a politikai élet globális és lokális színpadán egyaránt. Álarcos, jól fizetett figurák játszák a rájuk osztott dicstelen szerepet. Tobzódik a Gonosz. Krisztus ismét a Golgota felé tart. Isten igaz népe üldözést szenved. A mai világ Istenhez hű prófétái is keresztet hordoznak. Az Urat 30 ezüstpénzért eláruló júdások száma jelentősen megszaporodott. A nagypénteki sötétség vetül a világra.

De mi már tudjuk, hogy ismét felvirrad, és a nagypénteki sötétséget felváltja Húsvét-vasárnap ragyogó fényessége. A halál eltűnik a Feltámadás dicsőségében.

Ezért jött el Jézus, ezért testesült meg az Isten Fia: hogy a halál, a bűn fogságából kiszabadítsa az embert. „Ne féljetek!” - mondta szentatyánk, II. János Pál pápa. „Ne féljetek, én legyőztem a halált!” - mondta az Úrjézus. Ne féljetek a gonosz lélektől, mert nincs hatalma Isten gyermekeinek lelke fölött! Isten a világ teremtője, és mindenható Ura! Öröktől fogva, és mindörökké! A Sátán csak teremtmény, aki ideig-óráig bitorolhatja csak a neki megengedett korlátozott hatalmat. Aki vele szövetkezik, kizárja magát Isten örök országából - bármilyen magas rangja is van a földi életben.

A szükségtelennek, rossznak vélt szenvedést Jézus Krisztus felmagasztalta, és az üdvösség forrásává tette. Nem hiábavaló tehát a kereszthordozás. A via Dolorosa, a szenvedés útja az örök életre való feltámadáshoz vezet. Ez az Evangélium titka. Ezt értették meg a szentek, az életüket feláldozó vértanúk.

Ezt kellene megérteni a mai kor emberének is.

Archívum