2019.05.22. 23:55 JóB

Hozzászólások: 0

Választás

Ismét közeleg egy választás. Az Európai parlament képviselőire lehet szavazni. Mint ahogy azt már megszokhattuk a korábbi választási kampányok során, most is ugyanaz a stratégia és taktika. A népszerűtlen, de hatalmi ambíciókkal rendelkező formációk fő fegyvere a gyűlöletkeltés, az esélyesebb jelöltek lejáratása. Az eszközök tárháza meglehetősen széles: hazugság, rágalmazás, a tények meghamisítása, öntömjénezés. A média mindenféle kontroll nélkül teret ad a legtrágárabb lejárató kampánynak is. Ugyanúgy, mint az egykori dinoszauruszok, mára kihalt az egymás iránti tisztelet, egymás kölcsönös megbecsülése, a jogszabályokban előírt viselkedési normák betartása.

A tét a kampányoló pártok szerint Európa jövője. Ezen belül a leginkább vitatott kérdés a bevándorlás, a migráció. A menekültügyi kérdéseket eddig is szabályozták az ide vonatkozó törvények, a menekültügyi eljárásnak begyakorolt folyamata van. Az illegális bevándorlás ma is ugyanolyan törvénybe ütköző cselekedett, mint régebben volt.

A voksokért kampányolók két táborra oszlottak: a bevándorlás minden formáját támogató, és az azt ellenző táborra. De vajon az Európában élő őshonos népek, a választók is ugyanilyen arányban oszlanak-e meg, mint a média által a rivaldafényben a voksokért áhítozó pártok? Aligha.

Elöljáróban le kell szögezni egy alapvető tényt: Európa az európaiaké. Ugyanígy Amerika az amerikaiaké, Kína a kínaiaké, Japán a japánoké és sorolhatnánk tovább. Az európai adófizető polgárok pénzét az Európában élők életkörülményeinek javítására kell fordítani. Azokat az egyetemes emberi értékeket (tudományos, kulturális, erkölcsi, stb.), amit évszázadokon keresztül elődeink létrehoztak, ápolni, őrizni és védeni kell. A saját gyökereit, identitását megtagadó, saját hazáját, családját, gyermekeit eláruló embert régen úgy hívták, hogy hazaáruló. Ha megnézzük Európa történelmének egy-egy fontos mozzanatát, azt látjuk, hogy a legelvetemültebb tett a sajátjait eladó, eláruló ember tette volt. Júdás 30 ezüstért árulta el mesterét: nemcsak a társai, a tanítványok szemében lett áruló, hanem a farizeusok is megvetették. Aki 30 ezüstért eladja testét-lelkét az ördögnek, az a Sátán rabszolgája lesz - mindörökké.

Egy ember életében a választás a legmeghatározóbb cselekedet. Ha egy fiatal párnak gyermeke születik, nevet kell választani neki. Később bölcsödét, óvodát, iskolát kell választani. Választani kell, hogy megkereszteljék-e a gyermeket. A keresztszülőket is ki kell választani. Mit sportoljon a gyerek, milyen hangszeren tanuljon, milyen szakmát, hivatást válasszon. Minden a gyermek jövője érdekében történik: bizony, nem könnyű feladat a választás.

A tömegtájékoztatási eszközökön keresztül zúdul ránk a töménytelen információ a nap minden percében. Választásra csábítják a nézőt, hallgatót, olvasót. Válaszd a mi termékeinket, mert az a legjobb! Válaszd a mi biztosításunkat, mert az megvéd minden kártól, minden veszedelemtől, tökéletes biztonságot ad! Válaszd a mi mobiltelefonunkat, a mi szolgáltatónkat, a mi étkező garnitúránkat, a mi bió termékeinket, a mi bankunkat, a mi boldogság-tréningjeinket, a mi zenélő gyúródeszkánkat, stb.!

Zsong a feje az átlagembernek. A vásári kikiáltók harsány hangja mindenkit túlkiabál. Mit vegyek, kinek higgyek, merre menjek? Ígéretből nincs hiány. A tejjel-mézzel folyó Kánaán csak egy karnyújtásnyira van. Vedd meg ezt, tedd meg ezt, szavazz rám: akkor garantálom neked a belépést az Eu-Kánaánba. Majd mi gondoskodunk mindenről: népesség feltöltésről, maximális szabadságról, demokráciáról, emberi jogokról. Szép, új világról. Mint ahogy Marx és Lenin elvtársak megjósolták: „és nemzetközivé lesz holnapra a világ!”

Talán még a hagyománytisztelő, a törvényeket betartó, napi nyolc, vagy még több órát dolgozó (talán még a családját, faluját-városát, hazáját is szerető) átlagembernek is jut egy vitrin a globalizált világ régészeti múzeumában.

A választás régen sem volt könnyű, ma sem az. A római birodalom „mindenható” császárai közül egyesek egyenesen istennek kiáltották ki magukat. Domitiánus, Diocletianus, Néró szobrot emeltetett magának a birodalom minden tartományában. Elrendelték, hogy az alattvalók áldozatot mutassanak be, és istenként tiszteljék a császárt ábrázoló kőszobrot. Aki úgy gondolta, hogy csak egy Isten létezik, aki az eget és a földet, és benne minden élőt teremtett, az a birodalom üldözendő ellenségévé lett nyilvánítva. Ezek a császárok (meglehetősen dicstelenül) meghaltak, a római birodalom széthullott. A császárok talpnyaló kegyenceinek az összeharácsolt vagyona is az enyészet martalékává vált.

Amikor Isten a saját képmására és hasonlatosságára megteremtette az embert, szabad akaratot adott neki. Nem szolgának teremtette tehát, hanem szabad embernek. Az édenkertben, a Paradicsomban mindent biztosított számára a boldog, gondtalan élethez. A kert minden fájáról ehetett, egyet kivéve: az pedig a gonosz tudás fája volt.

Az emberi szabadság ma is létezik: az ember szabadon választhat. A jó és a gonosz „fájáról” szabadon ehet. Hogy miről lehet megismerni és megkülönböztetni ezeket a „fákat”? Egyszerű: a jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Az emberi ítélőképesség a lelkiismeret által születésünktől fogva működik bennünk. Meg tudja különböztetni a valódi almát a pirosra festett, mérgezett almától. A lelkiismeret minden emberben működik: csak hallgatni kell rá.

A.D.2019.05.22.©JóB

Hozzászólások