Velünk az Isten?

Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. (Mt 1.23)

A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad. (Iz 9.1)

Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. (Iz 9.5)

Izajás próféta Jézus születése előtt kb. 700 évvel írta le ezt a próféciát, ami az ókori zsidó nép számára a gyötrelmes száműzetés és babilóniai fogság idején a reménységet jelentette. Az Ószövetség könyvei - első látásra úgy tűnhet, - hogy egy nép történetét írják le meglehetősen részletesen és hitelesen. Valójában nem az események tényszerű leírása a lényeg, hanem az Isten és ember kapcsolata. Azé az Istené, aki szövetséget kötött a Mózes vezette néppel, és a népé, aki ez egyetlen igaz Isten imádata, és a pogány bálványimádás között ingadozik. Az Ószövetség könyveiből markánsan kirajzolódik, hogy amikor a nép megtartotta az Istennel kötött szövetséget, akkor jól ment a sora, amikor pedig elfordult Istentől, és pogány bálványoknak áldozott, rosszra fordult a sorsa. Az Isten iránti hűség jutalommal járt, a bűn pedig büntetést vont maga után.

Amikor Mózes az ég felé emelte a botját, szétnyílt a Vörös-tenger, és az egyiptomi fogságból menekülő zsidó nép száraz lábbal átkelhetett rajta.

Mózes az Úr parancsa szerint kinyújtotta botját a víz fölé. S akkor az Úr erős keleti szelet adott, mely a vizet kettéválasztotta. Falként tornyosodott a víz kétoldalt. A tengerfenék kiszáradt, száraz ösvény keletkezett.

Az ellenséggel vívott csatákban is nagy jelentősége van Mózes botjának.

„Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte a kezét, Izrael volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb.”

De a botnak jelentős szerepe van az egyiptomi fáraó udvarában a varázslókkal szembeni győzelemben és a pusztai vándorlás során a víz fakasztásában a sziklából.

A bot Mózes kezében Isten erejének a szimbóluma. Mózes és az általa vezetett nép mindezek után hálaéneket énekelt az Úrnak. Velük volt az Isten, az egyetlen Isten, akinek hatalma van, mégpedig mindenható hatalma.

A Messiás-várásnak a fogság, és elnyomatás idején különleges jelentősége volt. Ez adott reménységet, és ébren tartotta a hitet. A nép életében önjelölt messiások egész sora jelent meg. Ezeknek a messiásoknak többnyire politikai céljaik voltak: az ország felszabadítása az idegen uralom alól és a dávidi királyság helyreállítása. Ezek a mozgalmak fegyveres felkelést hirdettek, de sorra megbuktak, mert nem rendelkeztek sem isteni hatalommal, sem megfelelő fegyveres erővel.

Talán a tévesen értelmezett Messiás-kép is hozzájárult ahhoz, hogy az igazi Messiást, Jézus Krisztust oly kevesen ismerték fel, és még kevesebben fogadták el. A rabbinikus elképzelés szerint a Messiás a jeruzsálemi templom párkányáról fog dicsőségesen alászállni, felszabadítja az országot a római uralom alól, helyreállítja Izráel egységét, és visszaállítja a dávidi királyságot. Hatalmas királyként fog uralkodni Dávid trónján (nyilván a farizeusokkal, a nép vallási vezetőivel körülvéve, akik részesülnek majd az isteni hatalomból). Ez az elképzelés szöges ellentétben állt az izajási és egyéb ószövetségi próféciákkal. A „szenvedő szolga” alakja helyett földi trónon uralkodó dicsőséges király képét vizionálták. Jézus negyvennapos pusztai böjtölése idején pontosan ezt használta fel a Sátán a kísértés során. A Messiás majd kenyeret oszt a népnek, hatalmas birodalom királyaként uralkodik majd, aki megjelenése során a templom párkányáról száll alá. A gonosz lélek itt is ravasz és sunyi, mint a Paradicsomkertben, Éva megkísértése során. „ Ha …” - így kezdődik a kísértő szinte minden mondata. Nem a tények, a tapasztalatok, a meggyőződés számít az ördög szerint. Napjaink kísértései is rendre így kezdődnek. „Ha…, akkor…” Feltételes módban, a tények, a valóság figyelmen kívül hagyásával.

Ha esztek erről a fáról - akkor olyanok lesztek, mint az Isten!

Ha Isten Fia vagy, változtasd ezeket a köveket kenyérré!

Ha engem szolgálsz, neked adom a világ minden gazdagságát!

Ha Isten Fia vagy, vesd le magad a templom párkányáról!

És legvégül: ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!

A valódi Messiás nem változtatta a köveket kenyérre a saját éhségének a csillapítására, de jóllakatott ötezer éhes embert, akik az Ő tanítását hallgatták.

Nem akart hatalmas királyként uralkodni a világ népei felett, elutasította a Sátánnak való mindennemű kapcsolatot. A mennyei Atyának engedelmeskedett mindhalálig.

Nem ugrott le a templom párkányáról, nem szállt le a keresztfáról sem, de meggyógyította a vakokat és bénákat, és embereket támasztott fel a halálból.

Nem dicsőséges királyként és hadvezérként érkezett ebbe a földi világba, hanem egy egyszerű, ismeretlen szűz leány gyermekeként született egy betlehemi istállóban. Isteni erejét nem a hatalmasok szolgálatába állította, hanem az Istenhívő egyszerű embereket, a „kicsinyeket” szolgálta.

Születésével megszentelte a gyermekeket világra hozó édesanyákat, megszentelte a családot, az isteni szeretet és kegyelem állapotába helyezve őket. Ezért szentség a házasság, ezért szentség a keresztség. Ezt támadta, és támadja ma is elemi erővel a Sátán és csatlósai. A szentségek megsemmisítésére törekszik a gonosz lélek a gender-ideológia őrülete révén, a homoszexualitás mindent elárasztó propagálása révén, a világi és egyházi intézményekbe behatolva a liberális ideológia kizárólagossá tétele révén.

Sokan kérdezik ma is: hol van az Isten? Hol van ilyenkor az Isten? Ugyanúgy, ahogy az ószövetségi nép kérdezte a megpróbáltatások idején.

Ne legyenek kétségeink: amikor Európa nagy részén Isten helyett bálványokat imádnak, templomokat rombolnak, papokat és ártatlan embereket gyilkolnak, keresztény jelképeket és szokásokat tiltanak be hatalmi szóval, akkor ehhez a teremtő Isten nem asszisztál! Amikor a Jézus Krisztus által kötött Új-szövetséget megszegik, akkor Isten nincs közöttük!

Jézus mondta: „ha ketten vagy többen összejöttök az én nevemben, én ott vagyok köztetek!” Az ÉN nevemben!

Isten egyszülött Fia eljött közénk, és közöttünk lakozott. Isten a bűn által szétszakított Ó-szövetséget Krisztus által megújította, Új-szövetséget kötött az emberrel. Visszaadta a bűn rabságában sínylődő emberiségnek a szabadságot, az Isten-gyermeki méltóságát.

Megmutatta a gonoszság börtönéből kivezető Utat, a hazugság sötét mocsarából az Igazság fényére vezette az embereket. Legyőzte a Halált, az örök Élet reménységét plántálta a csüggedő lelkekbe. „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!”

Közénk jött az Isten, velünk volt, és velünk is maradt - mindörökre: „Én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig!” Velünk van most is az Oltáriszentségben, szól hozzánk az Evangéliumban, és jelen van, ha összejövünk az Ő nevében.

Egy Isten van csak, a Szentháromságos Isten. Az Atya, a Fiú és Szentlélek. A teremtő Isten, aki a világmindenséget alkotta, és az élőket teremtette. Aki az élők közül az embert a saját képmására és hasonlóságára formálta meg. Nem magasan fejlett állatok vagyunk tehát, hanem Isten gyermekei. Isten pedig maga a Szeretet. Ezért testesült meg az Isten, ezért született meg Jézus Krisztus, a második isteni személy. Ezért van Karácsony.

Barsi Balázs atya, a kiváló ferences apostol fogalmazta meg: az emberiség és a teremtett világ Krisztusban áll fenn, Krisztusban van!

Szüleink, nagyszüleink ezt még pontosan értették, mert ők még Krisztusban élték mindennapi életüket. A mai - virtuális világban élő - ember ezt már alig-alig érti.

Nincs más út: csak, és kizárólag Krisztus útja. Csak Krisztus az Út! Ő a Szeretet, Ő az Igazság, és Ő az egyedüli Üdvözítő!

Egy-ház van, nincs több: Krisztus titokzatos teste.

Ez az Egy-ház sokkal több, mint a Vatikán által irányított, és jogilag bejegyzett hierarchikus földi szervezet. Ezért nem fognak a pokol kapui soha erőt venni rajta.

Ez az alapvető különbség Krisztus Egyháza és a földi emberek által alapított vallási szervezetek között. Vannak általános emberi értékek szinte mindegyik vallásban. Sokan dicséretes buzgósággal végeznek különböző karitatív tevékenységeket. De egyetlen - ember által alapított - vallás sem tudja a tagjait üdvözíteni! Erre egyedül csak Jézus Krisztus képes!

„Karácsonykor magába száll minden lélek.” - írta a sokszor idézett gyönyörű versében Ady Endre. Karácsonykor a belénk plántált isteni szeretet felparázslik az emberek lelkében. Ezt a (csak az ember lelkében élő) szeretetet nagyon nehéz elnyomni. Egy-egy hithű, a Szentlélek által ihletett pap karácsonyi miséjén, lelkigyakorlatán nagy tömegekben izzik fel az isteni szeretet. Istennek ezek a lelkiismeretes szolgái, napi robotosai kevés elismerést kapnak a világtól. Pedig életmentő munkát végeznek: lelkeket mentenek meg az örök életre. Dicséretet érdemel a kitartásuk, a hűséges szolgálatuk.

Isten velünk van most is. Eljött Karácsonykor szegényesen, minket szolgálva, értünk szenvedve. De újra eljön: dicsőségben, uralkodva - értünk, hogy magával vigyen az Ő dicsőségébe.

Archívum