Tiszta Forrás
2020. április 06.   
Névnap: Vilmos, Bíborka

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Angelus Domini nuntiavit Mariae. ~ ~ Et concepit de Spiritu Sancto. ~ ~ ~ AVE MARIA, GRATIA PLENA. ~ DOMINUS TECUM, ~ BENEDICTA TU IN MULIERIBUS, ~ ET BENEDICTUS FRUCTUS VENTRIS TUI: IESUS. ~ SANCTA MARIA, MATER DEI, ~ ORA PRO NOBIS PECCATORIBUS, ~ NUNC ET IN HORA MORTIS NOSTRAE. ~ AMEN. ~ ~ ~ Ecce Ancilla Domini. ~ ~ Fiat mihi secundum verbum tuum. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Et Verbum caro factum est. ~ ~ Et habitavit in nobis. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Ora pro nobis Sancta Dei Genitrix. ~ ~ Ut digni efficiamur promissionibus Christi. Oremus. Gratiam tuam, quesumus, Domine, mentibus nostris infunde, út qui angelo nuntiante Christi Filii tui incarnationem cognovimus, per passionem eius et crucem ad resurrectionis gloriam perducamur. Per eumdem Christum Dominum nostrum. ~ ~ Amen. ~ ~ ~ ~ I I I ~ ~ ~ ~ ÚRANGYALA ~ ~ ~ ~ Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát. ~ ~ És ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA, MALASZTTAL TELJES. ~ AZ ÚR VAN TEVELED; ~ ÁLDOTT VAGY TE AZ ASSZONYOK KÖZÖTT, ~ ÉS ÁLDOTT A TE MÉHEDNEK GYÜMÖLCSE: JÉZUS. ~ ASSZONYUNK, SZŰZ MÁRIA, ISTENNEK SZENT ANYJA! ~ IMÁDKOZZÁL ÉRETTÜNK, BŰNÖSÖKÉRT, ~ MOST ÉS HALÁLUNK ÓRÁJÁN. ~ ÁMEN. ~ ~ ~ Íme az Úrnak szolgáló leánya. ~ ~ Legyen nékem a te igéd szerint. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ És az Ige testté lőn. ~ ~ És miköztünk lakozék. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja. ~ ~ Hogy méltóak lehessünk Krisztus ígéreteire. Könyörögjünk. Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. ~ ~ Ámen.

Jelen van

0 felhasználó
21 látogató

Látogatások

- ma: 159
- tegnap: 246
2020.03.18. 11:30 JóB
Hozzászólások: 0

Bűnösöknek menedéke - járvány idején is

Bűnösöknek menedéke - járvány idején is

Bűnbánóknak menedéke,

Trónusodhoz eljövünk,

Ah, mert máshol nincs üdv s béke:

Jézus, irgalmazz nekünk!

 

Bűnös lelkek, tisztulásra

 Szentmisére jöjjetek,

 Keresztúton elkísérni

 Azt, ki meghalt értetek.

Ezredeken harsog által

 A próféták szózata:

 Bízzatok, mert el fog jönni

 A fájdalmak Férfija.

Ő hordozza terheinket,

 Átvállalja bűneinket,

 Meggyógyultok általa.

(Szent vagy Uram/Hozsanna 58,59)

 

 

„Qui cum Passióni voluntárie traderétur, accépit panem et grátias agens fregit, dedítque discípulis suis, dicens:

Accipite et manducate ex hoc omnes: hoc est enim Corpus meum, quod pro vobis tradetur.”

„Ő, mielőtt önként átadta magát a szenvedésre, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és így szólt:

Vegyétek, és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik.”

 

Ezekkel a szavakkal alapította meg az Oltáriszentséget az Utolsó vacsorán, szenvedésének előestéjén a mi Urunk, Jézus Krisztus. Hozzátette még:

„Hoc facite in meam commemorationem!”

„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”

Ez ismétlődik meg minden szentmisén. Jézus keresztáldozata nem egy adott történelmi korban lejátszódott befejezett cselekmény, hanem a második eljövetelig tartó permanens folyamat. Nemcsak az Ádámtól Krisztusig élt emberiségre vonatkozik, hanem a földi térben és időben élő minden egyes emberre. A megváltás időtlen esemény, mely egyaránt vonatkozik a múltra, a jelenre és a jövőre is. Ezért egyetemes, miként a Krisztus által alapított Egyház is. Az Anyaszentegyház olyan, mint egy anya, aki a gyermekei szülője és szerető gondviselője. Másrészt szent, mert aki alapította, a második isteni személy, Jézus Krisztus, a legfőbb Szent, a szentség forrása. Ezért szent az egyébként gyarló, bűnös emberekből álló egyház. Ezért szent az Oltáriszentség. Ezért szent a mise. A szakrális dolgok és szertartások - bármennyire is bűnös emberek a közreműködők - Isten által szentelődtek és szentelődnek meg. A föld terméséből az emberi munka gyümölcseként búzából készült ostya, és a szőlő levéből készült bor Isten szentségétől áthatva magában hordozza Krisztus szent testét és vérét. Számtalan eucharisztikus csoda bizonyította a kétkedő papok és hívek előtt ennek láthatóvá lett valóságát.

Nincs tehát okunk kételkedni. Az „amit nem látunk, az nincs is!” materialista filozófiát már régen megcáfolta a tudomány. Sőt: amit látunk, az sem mindig biztos, hogy a valóság!

 

Jézus, hogy isteni eredetéről meggyőzze a kételkedőket, sok csodát tett. Betegeket (bénákat, sántákat, vakokat) gyógyított meg, halottakat támasztott fel, ördögöket űzött ki a megszállott emberekből. Kenyeret szaporított, parancsolt a természet erőinek (háborgó tenger lecsendesítése, vízen járás, stb.) A kétkedő, önmagukat mindenki felett állónak, Isten egyedüli kiválasztottainak képzelő farizeusok mégis jelet követeltek tőle.

Jézus nem teljesítette sem a zsidó papi elit kérését, sem a megszálló rómaiak kegyéből uralkodó Heródes kérését: nem tett csodát előttük. De a kicsinyeket, az alázatos szívűeket, a benne bízókat meggyógyította.

„Menj békével! A hited megtartott (meggyógyított) téged!” - mondta a lelkendező gyógyult embereknek.

 

Ma - ebben a rohamosan szekularizálódó globális világban - vajon hányan hisznek abban, hogy a hitük megtartja őket? Hányan hisznek abban, hogy Isten ma is velük van - a betegségek, a járványok idején is?

Hányan éneklik még:

„Bűnös lelkek, tisztulásra

 Szentmisére jöjjetek,

 Keresztúton elkísérni

 Azt, ki meghalt értetek.

 

Ő hordozza terheinket,

 Átvállalja bűneinket,

 Meggyógyultok általa.”

Eszembe jut az az evangéliumi jelenet, mikor a farizeusok megróják Jézust, mert a tanítványai nem mosnak kezet.

„Ekkor farizeusok és írástudók keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték: Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? Evés előtt ugyanis nem mossák meg a kezüket.” (Mt.15,1-2)

Jézus válasza megdöbbentő:

„Így felelt nekik: „Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért? Azt mondta az Isten: Tiszteld apádat és anyádat, és: Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon! 

Ti viszont ezt tanítjátok: Annak, aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetnék rajtad, az áldozati ajándék – nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát.

 Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs.” Akkor odahívta magához a népet, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek ide és értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.”” (Mt.15,3-11)

Nyilván nem véletlen, és nyomós oka lehetett annak, hogy a törvény szigorúan előírta a rituálissá vált kézmosást. Az akkori viszonyok között - az éghajlatot, és a Jézus korabeli higiéniai állapotokat figyelembe véve - a kézmosás szertartása nyilván a sűrűn előforduló betegségek, járványok megelőzését szolgálta. Jézus szemrehányónak tűnő szavai mögött elsősorban nem ennek a tisztasági rituálénak a helytelenítése állt. Sokkal inkább az a gyakorlat, hogy a vallási rituálék öncélúvá váltak, és az Isten által adott legfőbb parancs helyébe léptek.

„Szeresd Uradat, Istenedet, és csak neki szolgálj! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”

Az Isten-szeretet helyébe az önszeretet, a gőg tolakodott, az emberszeretet, a felebaráti szeretet helyét pedig a kiválasztottság felsőbbrendűségi tudata váltotta fel. Mind a rituális kézmosás, mind pedig az imádság (vö. a farizeus és vámos imája a templomban) öncélúvá vált, eredeti tartalma teljesen kiüresedett.

 

„Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” - jövendölte Izajás próféta a Messiásról (Iz 53,5).

Jézus kínszenvedése és kereszthalála szerzett gyógyulást - testi, és lelki gyógyulást egyaránt. Az apostolok is megkapták azt az isteni erőt, mellyel betegeket gyógyíthattak, ördögöket űzhettek ki. Abban a kegyelemben is részesültek, hogy bűnöket bocsássanak meg.

Krisztus testamentuma nem egy halott ember hagyatéka, hanem az élő Isten ajándéka.

Isten - Nietzschével és sokakkal ellentétben - nem halott, hanem élő Isten. Mindenható öröktől fogva és mindörökké. A világ teremtője, és a világ Ura ma is. Az engedetlen, bűnös embert kiűzheti az Édenkertből, elpusztíthatja özönvíz által. Nem vonhatjuk kétségbe ítéletének igazságosságát. De az idők teljességében megtette azt is, hogy önmaga vállalta a kínhalált is, hogy végtelen szeretetből megváltsa a bűnös embert, és ismét felemelje istengyermeki méltóságába.

 

Isten ura az életnek és a halálnak is. Ura minden történésnek ebben a teremtett világban. Ura a járványoknak is. Fontos a kézmosás, fontosak az ember által foganatosított higiéniai rendszabályok, fontosak a betegség megelőzésére tett intézkedések. De imádság nélkül, a főparancs nélkül, hit nélkül ez csak emberi erőlködés marad. Jézus korában egyetlen farizeus sem gyógyított meg senkit, mert nem volt képes rá. Ezt csak a názáreti Jézus tehette meg, és azok a tanítványok, akik hatalmat kaptak tőle. Azok, akik mindenüket elhagyva követték őt.

 

Az ember esendő, törékeny lény. Hiába a felhalmozott vagyon, hiába a szupermodern fegyverek által biztosítottnak vélt „mindenható” hatalom, hiába a trezorok mélyén felhalmozott aranyhegyek. Egy szabad szemmel nem látható, mikroszkopikus méretű, egy semminek tűnő élőlény, egy primitív vírus képes pánikot okozni, világméretű káoszt teremteni.

Hiába az emberi erőfeszítés: Isten nélkül nem vagyunk képesek életünk irányítására.

 

Ezért kell alaposan megfontolni: mit is teszünk, kinek hiszünk, kit szolgálunk, és kit imádunk!

„Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

Ez a legfőbb parancs. Csak Neki szolgálj! A szentmisében, istentiszteleteken, életünk minden cselekedetével, minden döntésével!

Ez boldogulásunk, földi életünk, és örök életünk egyetlen záloga!

 

A.D.2020.03.18.©JóB

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás