Tiszta Forrás
2020. július 07.   
Névnap: Apollónia

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
10 látogató

Látogatások

- ma: 179
- tegnap: 208
2020.03.18. 11:30 JóB
Hozzászólások: 0

Bűnösöknek menedéke - járvány idején is

Bűnösöknek menedéke - járvány idején is

Bűnbánóknak menedéke,

Trónusodhoz eljövünk,

Ah, mert máshol nincs üdv s béke:

Jézus, irgalmazz nekünk!

 

Bűnös lelkek, tisztulásra

 Szentmisére jöjjetek,

 Keresztúton elkísérni

 Azt, ki meghalt értetek.

Ezredeken harsog által

 A próféták szózata:

 Bízzatok, mert el fog jönni

 A fájdalmak Férfija.

Ő hordozza terheinket,

 Átvállalja bűneinket,

 Meggyógyultok általa.

(Szent vagy Uram/Hozsanna 58,59)

 

 

„Qui cum Passióni voluntárie traderétur, accépit panem et grátias agens fregit, dedítque discípulis suis, dicens:

Accipite et manducate ex hoc omnes: hoc est enim Corpus meum, quod pro vobis tradetur.”

„Ő, mielőtt önként átadta magát a szenvedésre, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és így szólt:

Vegyétek, és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik.”

 

Ezekkel a szavakkal alapította meg az Oltáriszentséget az Utolsó vacsorán, szenvedésének előestéjén a mi Urunk, Jézus Krisztus. Hozzátette még:

„Hoc facite in meam commemorationem!”

„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”

Ez ismétlődik meg minden szentmisén. Jézus keresztáldozata nem egy adott történelmi korban lejátszódott befejezett cselekmény, hanem a második eljövetelig tartó permanens folyamat. Nemcsak az Ádámtól Krisztusig élt emberiségre vonatkozik, hanem a földi térben és időben élő minden egyes emberre. A megváltás időtlen esemény, mely egyaránt vonatkozik a múltra, a jelenre és a jövőre is. Ezért egyetemes, miként a Krisztus által alapított Egyház is. Az Anyaszentegyház olyan, mint egy anya, aki a gyermekei szülője és szerető gondviselője. Másrészt szent, mert aki alapította, a második isteni személy, Jézus Krisztus, a legfőbb Szent, a szentség forrása. Ezért szent az egyébként gyarló, bűnös emberekből álló egyház. Ezért szent az Oltáriszentség. Ezért szent a mise. A szakrális dolgok és szertartások - bármennyire is bűnös emberek a közreműködők - Isten által szentelődtek és szentelődnek meg. A föld terméséből az emberi munka gyümölcseként búzából készült ostya, és a szőlő levéből készült bor Isten szentségétől áthatva magában hordozza Krisztus szent testét és vérét. Számtalan eucharisztikus csoda bizonyította a kétkedő papok és hívek előtt ennek láthatóvá lett valóságát.

Nincs tehát okunk kételkedni. Az „amit nem látunk, az nincs is!” materialista filozófiát már régen megcáfolta a tudomány. Sőt: amit látunk, az sem mindig biztos, hogy a valóság!

 

Jézus, hogy isteni eredetéről meggyőzze a kételkedőket, sok csodát tett. Betegeket (bénákat, sántákat, vakokat) gyógyított meg, halottakat támasztott fel, ördögöket űzött ki a megszállott emberekből. Kenyeret szaporított, parancsolt a természet erőinek (háborgó tenger lecsendesítése, vízen járás, stb.) A kétkedő, önmagukat mindenki felett állónak, Isten egyedüli kiválasztottainak képzelő farizeusok mégis jelet követeltek tőle.

Jézus nem teljesítette sem a zsidó papi elit kérését, sem a megszálló rómaiak kegyéből uralkodó Heródes kérését: nem tett csodát előttük. De a kicsinyeket, az alázatos szívűeket, a benne bízókat meggyógyította.

„Menj békével! A hited megtartott (meggyógyított) téged!” - mondta a lelkendező gyógyult embereknek.

 

Ma - ebben a rohamosan szekularizálódó globális világban - vajon hányan hisznek abban, hogy a hitük megtartja őket? Hányan hisznek abban, hogy Isten ma is velük van - a betegségek, a járványok idején is?

Hányan éneklik még:

„Bűnös lelkek, tisztulásra

 Szentmisére jöjjetek,

 Keresztúton elkísérni

 Azt, ki meghalt értetek.

 

Ő hordozza terheinket,

 Átvállalja bűneinket,

 Meggyógyultok általa.”

Eszembe jut az az evangéliumi jelenet, mikor a farizeusok megróják Jézust, mert a tanítványai nem mosnak kezet.

„Ekkor farizeusok és írástudók keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték: Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? Evés előtt ugyanis nem mossák meg a kezüket.” (Mt.15,1-2)

Jézus válasza megdöbbentő:

„Így felelt nekik: „Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért? Azt mondta az Isten: Tiszteld apádat és anyádat, és: Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon! 

Ti viszont ezt tanítjátok: Annak, aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetnék rajtad, az áldozati ajándék – nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát.

 Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs.” Akkor odahívta magához a népet, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek ide és értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.”” (Mt.15,3-11)

Nyilván nem véletlen, és nyomós oka lehetett annak, hogy a törvény szigorúan előírta a rituálissá vált kézmosást. Az akkori viszonyok között - az éghajlatot, és a Jézus korabeli higiéniai állapotokat figyelembe véve - a kézmosás szertartása nyilván a sűrűn előforduló betegségek, járványok megelőzését szolgálta. Jézus szemrehányónak tűnő szavai mögött elsősorban nem ennek a tisztasági rituálénak a helytelenítése állt. Sokkal inkább az a gyakorlat, hogy a vallási rituálék öncélúvá váltak, és az Isten által adott legfőbb parancs helyébe léptek.

„Szeresd Uradat, Istenedet, és csak neki szolgálj! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”

Az Isten-szeretet helyébe az önszeretet, a gőg tolakodott, az emberszeretet, a felebaráti szeretet helyét pedig a kiválasztottság felsőbbrendűségi tudata váltotta fel. Mind a rituális kézmosás, mind pedig az imádság (vö. a farizeus és vámos imája a templomban) öncélúvá vált, eredeti tartalma teljesen kiüresedett.

 

„Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” - jövendölte Izajás próféta a Messiásról (Iz 53,5).

Jézus kínszenvedése és kereszthalála szerzett gyógyulást - testi, és lelki gyógyulást egyaránt. Az apostolok is megkapták azt az isteni erőt, mellyel betegeket gyógyíthattak, ördögöket űzhettek ki. Abban a kegyelemben is részesültek, hogy bűnöket bocsássanak meg.

Krisztus testamentuma nem egy halott ember hagyatéka, hanem az élő Isten ajándéka.

Isten - Nietzschével és sokakkal ellentétben - nem halott, hanem élő Isten. Mindenható öröktől fogva és mindörökké. A világ teremtője, és a világ Ura ma is. Az engedetlen, bűnös embert kiűzheti az Édenkertből, elpusztíthatja özönvíz által. Nem vonhatjuk kétségbe ítéletének igazságosságát. De az idők teljességében megtette azt is, hogy önmaga vállalta a kínhalált is, hogy végtelen szeretetből megváltsa a bűnös embert, és ismét felemelje istengyermeki méltóságába.

 

Isten ura az életnek és a halálnak is. Ura minden történésnek ebben a teremtett világban. Ura a járványoknak is. Fontos a kézmosás, fontosak az ember által foganatosított higiéniai rendszabályok, fontosak a betegség megelőzésére tett intézkedések. De imádság nélkül, a főparancs nélkül, hit nélkül ez csak emberi erőlködés marad. Jézus korában egyetlen farizeus sem gyógyított meg senkit, mert nem volt képes rá. Ezt csak a názáreti Jézus tehette meg, és azok a tanítványok, akik hatalmat kaptak tőle. Azok, akik mindenüket elhagyva követték őt.

 

Az ember esendő, törékeny lény. Hiába a felhalmozott vagyon, hiába a szupermodern fegyverek által biztosítottnak vélt „mindenható” hatalom, hiába a trezorok mélyén felhalmozott aranyhegyek. Egy szabad szemmel nem látható, mikroszkopikus méretű, egy semminek tűnő élőlény, egy primitív vírus képes pánikot okozni, világméretű káoszt teremteni.

Hiába az emberi erőfeszítés: Isten nélkül nem vagyunk képesek életünk irányítására.

 

Ezért kell alaposan megfontolni: mit is teszünk, kinek hiszünk, kit szolgálunk, és kit imádunk!

„Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

Ez a legfőbb parancs. Csak Neki szolgálj! A szentmisében, istentiszteleteken, életünk minden cselekedetével, minden döntésével!

Ez boldogulásunk, földi életünk, és örök életünk egyetlen záloga!

 

A.D.2020.03.18.©JóB

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás