De-generáció

Sok furcsaságnak lehetünk manapság szem- és fültanúi. Mintha a feje tetejére állt volna a világ: ami eddig lent volt, az most felülre került, ami eddig fent volt, az pedig lesüllyedt.

Ami eddig bűnnek számított, az mára erénnyé nemesedett, ami pedig erény volt régebben, az takargatnivaló szégyenné degradálódott.

Ami eddig abnormálisnak számított, az törvénybe iktatandó „norma” lett, a normalitás pedig globális szinten hivatalból üldözendővé vált.

Bizonyára sokan emlékeznek még a pár évvel ezelőtti - a sajtó által nemes egyszerűséggel csak „őrületnek” titulált idiotizmusra, amikor vezető beosztásban lévő (főleg ellenzéki) politikusok egy vödör jeges vízzel fejen öntötték saját magukat. Mindezt filmre vették, és közhírré tették ország-világ előtt az interneten.

Mindezt azért tették, mert a tengerentúli Nagy Testvérnek ez volt az elvárása.

Vajon mit szólt mindehhez az otthon lévő feleség, a gyerekek, és a már sok mindent megélt idősödő szülők, az ismerősök, a barátok és a sok ezer ismeretlen, akik látták mindezt. Bizonyára sokakban felmerült a gondolat, hogy szegény megbolondulhatott. Diplomás, magas beosztású politikus önszántából bohócot csinál magából? Ráadásul a világ szeme láttára? Vagy talán „felsőbb” utasításra tette? Esetleg még pénzt is kapott érte?

Akkor ezen még csodálkoztunk, sokan megbotránkoztak. Ma az abnormalitás a világ vezető szervezetei, politikusai számára törvénybe iktatandó normává vált. A józan ész a legveszélyesebb ellenfele a globális médiabirodalom „valóságshow” gyártó nagyüzemeinek. A világméretű nagyüzemi agy-mosás az önálló gondolkodás, a saját vélemény, a szabad akarat teljes és totális kiiktatására irányul. A pénz nem számít, minden eszköz bevethető - a cél a lényeg.

A teremtés isteni rendjét leginkább a gonosz lélek, a Sátán igyekszik megsemmisíteni. A rend helyett legyen káosz, a szeretetet váltsa fel a gyűlölet, a jóságot a gonoszság, az értéket az értéktelen, a selejt, a becsületet a becstelenség, a nemzetet a multikulturális kotyvalék. Az Isten által önállónak, szabadnak, gondolkodónak, egymást kölcsönösen tisztelőnek teremtett ember helyett az állati szintre süllyesztett, identitás nélküli robot a kívánatos.

Amit ma tesz a világ vezető elitje, és az általuk bábként rángatott meghatározó politikusok, egyes egyházi elöljárók, az az emberiség ellen elkövetett súlyos bűncselekmény. Időnként az az ember érzése, mintha degenerált emberek ülnének a bársonyszékekben. Amikor az apa és az anya létét megkérdőjelezik, a veleszületett nemi identitást (ami valljuk meg őszintén teljesen egyértelmű evidencia) semmisnek nyilvánítják, a család intézményét átértelmezik, a nemi identitászavarral küzdő elenyésző kisebbséget a túlnyomó többség fölé helyezik, akkor itt nagy baj van.

Amikor mindez globális méretű tendenciává válik, amikor ennek érdekében mozgósítják a pénzeszközöket, a törvényhozás és végrehajtás szervezeteit, a globális méretű médiahálózatot, akkor a világ a pusztulás felé halad. Amikor az ember megszűnik gondolkodó, szabad embernek lenni, akkor szétesik, káoszba fullad ez a mesterségesen létrehozott globális rendszer.

„Cogito ergo sum.” Gondolkodom, tehát vagyok - mondta Descartes. Az eredeti mondás Szent Ágostontól származik. Ez az ókori püspök felismerte a lényeget: az különbözteti meg az embert az állattól, hogy önállóan képes gondolkodni, hogy tisztában van istengyermeki létével, hogy tudja kicsoda ő valójában. Ha ez a képessége megszűnik, akkor emberi léte is megszűnik.

Egy globális és totális árulásnak vagyunk szenvedő alanyai. Ez az árulás, ez a mindennél szörnyűbb bűn kísért a teremtés kezdete óta. Ez nem más, mint a teremtő Isten elárulása. A legfőbb, a legfényesebb angyal, Lucifer (a fényhozó) lázadt fel először. Az angyalok egyharmada követte őt az árulásban. Másodszor az Édenkert lakói, az Isten által teremtett, és minden földi jóval ellátott ember árulta el Istent. Ebben a bukott angyal, Lucifer - aki letaszíttatott a mennyből - játszotta a főszerepet. Gátlástalanul hazudott, ígérgetett, becsapta Évát, a hiszékeny asszonyt.

Ma ugyanezt teszi.

A harmadik árulást, az Isten elleni lázadást Jézus egyik tanítványa követte el. Elárulta mesterét, a Messiást, az emberek megváltására megtestesült Isten Fiát. Ez a lázadás permanensé vált, napjainkban tömeges méretűvé szélesedett. A gonosz lélek képességei és hatalma messze felülmúlja a korlátozott fizikai és szellemi képességű emberek hatalmát. Az emberi erő a Sátán elleni harcra igen csekély. Isten ezért küldte a Megváltót ebbe a világba, hogy megtörje a Sátán hatalmát, hogy védelmet nyújtson az embereknek. A gonosz legfőbb fegyvere a bűn. Egy bűntelen ember felett nincs hatalma. Ezért retteg annyira a Sátán Jézus Krisztus anyjától, Szűz Máriától. Pedig Mária egy egyszerű názáreti leány, egy földi ember, aki mégis a magasságos Isten fiának anyja lett. Ezért tapossa el Mária az Ős-kígyó, a Sátán fejét.

Aki Isten ellen lázad, az a maga sírját ássa. A bűnre csábított ember már nem képes a tisztánlátásra. Nem véletlen, hogy az Evangéliumban olyan sok szó esik a látásról, meg a vakságról. Jézus oly sokszor figyelmeztette a farizeusokat, a vallási vezetőket képmutató életmódjuk miatt. Ezek a szinte korlátlan hatalommal rendelkező zsidó elöljárók bűntelennek, mindenkinél különbnek képzelték magukat. „Csak nem vagyunk mi is vakok?” - háborodtak fel, miután Jézus meggyógyított egy vak embert. „Ha vakok volnátok - felelte Jézus -, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.”

Minden generációt - akik eddig ezen a földön éltek, és ezután élni fognak - egy vezető réteg irányítja. Elemezhetnénk hosszasan, hogy ez a hatalommal felruházott elit demokratikus, vagy diktatórikus módon kormányozza-e a rábízottakat. Ez politikai kategória, aminek a valóság tartalma nem feltétlenül tartalmazza a teljes igazságot. Az ószövetségi nép életének legfőbb meghatározója az Istenhez való viszony volt. Az Istennel kötött szövetség megtartása, vagy elvetése: a hűség, vagy a lázadás.

Ma is erről van szó: Istennel, vagy Isten ellen. Szeretetben, vagy gyűlölködve?

Ebben a haszonelvű, gátlástalan globalizált világban már semmi nem szent, minden megengedett (de nem mindenkinek), a törvénytelen a törvényes, a hazugság az igaz, a perverzitás a normális.

Ez a bűn által eltorzult lélek vaksága, ez a Sátán csapdája. A pénz istenítése, a pénz mindenhatósága, a törvényen kívüliség, a mesterségesen előidézett kábulat, a test és lélek elárverezése a kárhozatba vezető út egy-egy sötét kődarabja.

„Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e.” Ez alól senki nem kivétel.

Ott, ahol a pénz értéktelen, ahol a földi hatalom köddé foszlik, ahol nincs protekció - ott minden ember szembesül a tetteivel.

A globalizált és degenerált világban nehéz normálisnak maradni. Akiket most üldöznek, akik most sírnak, akik most lélekben szegénynek érzik magukat - azoké lesz a Mennyek országa. Ezért kell kitartani Isten mellett, ezért kell megtartani a hitet: mert csak így maradhatunk meg embernek, csak így maradhatunk meg Isten gyermekeinek, az örök élet kedvezményezettjeinek.

A.D.2021.01.22.©JóB

Archívum