Jaj, nektek, farizeusok!

A Napi Evangélium margójára az utolsó fatimai jelenés 105. évfordulóján.

˝Jaj, nektek, akik síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek! Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik.
Nem hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk. Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak.
E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt a nemzedéket.
Jaj, nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok.˝

Kísérteties a hasonlóság a Jézus korabeli világ és korunk világa között. Jézus idejében is egy birodalom - a római birodalom - uralkodott az akkori világ jelentős része felett. Ezt az uralmat egy jól szervezett állam a jól szervezett, korszerű hadseregének segítségével tartotta fenn. Az elfoglalt országok természeti kincseit kisajátították, a lakóit pedig drasztikusan megadóztatták. A leigázott országok állami és vallási vezetői a birodalom érdekeit szolgálták. Cserébe biztosítva volt a jólétük, az uralkodói pozíciójuk - mindaddig, amíg hűségesen kiszolgálták uraikat, a birodalom vezetőit.

Nem véletlenül voltak oly népszerűtlenek az egyszerű nép körében a vallási vezetők, a farizeusok, az „írástudók”, vagy törvénytudók, és a kizsákmányolás jól fizetett „vállalkozói”, a vámosok.

Érdekes módon már ekkor is mindenki - a Birodalom, a vallási vezetők, a helyi királyok a törvényre, a jogra hivatkoztak - bármilyen intézkedést is foganatosítottak. A jog, és törvény nevében zsákmányolták ki az alattvalókat, tartották félelemben az egyszerű, tanulatlan, de Istent félő embereket. A hatalom a „jog, és törvény” nevében nem riadt vissza az erőszak alkalmazásától, a fegyverek bevetésétől sem. Mindenki azt gondolta, hogy az uralkodó mindent megtehet, mert a hatalmat Istentől kapta. A római császár a római istenektől (aki attól sem riadt vissza, hogy önmagát is istenként tiszteltesse), a farizeusok pedig Jahvétól, Izrael istenétől kapták örökké tartó hatalmukat és privilégiumaikat.

Ebbe a világba született bele a mindenható Isten - a teremtett világ és benne az ember alkotójának - egyszülött Fia, a Szentháromság második Személye.

Kiderült, hogy a világ vezetői, nagyhatalmú uralkodói, sőt a vallási vezetők is mind képmutatóak, hazugok és gátlástalan kizsákmányolók. Ez a Jézus, aki az Istentől származik, kimondta az Igazságot:

„Jaj, nektek, farizeusok! Jaj, nektek, törvénytudók!”

A „farizeusok és törvénytudók” nem tartottak bűnbánatot, vakok és süketek maradtak. Hiába látták a csodákat, a jeleket - a pénz, a vagyon, a hatalom mindennél erősebbnek bizonyult. A jólét, a biztosnak látszó egzisztencia felülírta a kárhozattól való félelmüket.

A római birodalom megszűnt, elmúlt a farizeusok kora, már csak a történelemkönyvek lapjain olvashatunk róluk. Vagy mégsem?

A „Birodalom” ma is létezik, mégpedig globális méretekben. A kizsákmányolás, a „Birodalomtól” való függőség napjainkban is létező valóság. A „jog, és törvény” kulcsának lefoglalói mindent a maguk szája íze szerint értelmeznek. A globális világuralom „törvénytudói” határozzák meg, hogy hol van demokrácia és hol nincs. Ez persze köszönő viszonyban sincs a valósággal, de ez mit sem számít. Az isteni Igazság korunkban hivatalból üldözendő! Az Európai Unió vezetői ugyanolyan fizetett csicskások, mint a Jézus korabeli vezetők. Dicstelen feladatot hajtanak végre, ugyanúgy, mint országunk külföldről fizetett kollaboránsai, akik ostoba pojácaként játsszák el az előre megírt szerepüket. Úgy gondolják, hogy ők sérthetetlenek, a „Nagy Testvér”, a „Birodalom” minden körülmények között megvédi őket.

„Jaj, nektek, farizeusok! Jaj, nektek, törvénytudók!”

Pedig tévednek, mégpedig végzetesen!

Napjaink „farizeusai” is ott ülnek a bársonyszékekben. Hűségesen kiszolgálják az immár világméretűvé duzzadt „Birodalom” érdekeit. Isten Igéjét és Isten Igazságát sok helyen már csak a látszat kedvéért olvassák fel. „A Sátán füstje már behatolt a Vatikán résein” - adta tudtul VI. Pál pápa. Azóta a füst elborította nemcsak a Vatikánt, de behatolt mindenhová. A megváltó Krisztus helyett a Pacsamama bálványt imádják: a „pusztító utálatosság” már behatolt a szent helyre is. A globalista világ által erőltetett „ember és istensemleges reformok” végrehajtása kötelező jelleggel bír. A keresztény hagyományok, az ősi idők óta használt liturgia, az ördögűző formulák és gyakorlatok lassan üldözendőek az egyház berkein belül is. Püspökök, szerzetesek, papok kerültek perifériára az egyházban, mert a krisztusi, apostoli hagyományokat, ősi keresztény értékeket merték és merik képviselni.

Elég csak a Szent István által oly nagy rangra emelt veszprémi egyházmegyére tekintenünk: Szent Mihály arkangyalnak már nincs helye a székesegyházban, drasztikus módon el lettek távolítva a hagyományokat őrző papok, szerzetesek, a hívő nép bizalmát élvező volt megyéspüspök. A „globalizált” egyház kezd hasonlítani a Jézus korabeli farizeusok "egyházához".

„Jaj, nektek, farizeusok! Jaj, nektek, törvénytudók!”

Háború dúl Európában, az EU Parlament vezetői hasonlatosak az öngyilkos merénylőkhöz, akik saját választóikat küldik a halálba. Az Igazság helyett a gátlástalan hazugság, a béketeremtés helyett a háborús uszítás uralkodik. Mindenhol káosz, a globalisták kegyeltjei atombiztos bunkerek építését tervezik - hogy legyen hová menekülniük, ha befejezték dicstelen pályafutásukat.

Fatimában 105 évvel ezelőtt a Szűzanya nem a világi vezetőket, de még csak nem is a vallási vezetőket, hanem három egyszerű pásztorgyereket látogatott meg. Velük közölte a világ számára szánt mondanivalóját:

„Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot!”

A pokol, a kárhozat nem a „sötét középkor” találmánya, hanem elborzasztó valóság. Lehet tagadni a létezését, lehet nem tudomást venni róla - de ez mit sem változtat a lényegen. A Sátán tombolását, a poklot sok szerencsétlen ember megtapasztalhatja a közelünkben dúló, egyre kilátástalanabbnak tűnő háború kapcsán. Itt senki, és semmi nem segíthet: egyedül az Istenhez való megtérés hozhat változást.

A hithű keresztények, az Istenben bízó emberek száma egyre csökken. Az abnormális, káoszt, háborút éltetők hangja túlharsogja a józan emberek hangját. A pusztulás, a káosz, az elembertelenedés egyre nagyobb méreteket ölt Európában és az egész földön.

Jézus szavai, a fatimai Szűzanya figyelmeztetése aktuálisabb, mint bármikor. Választanunk kell, hogy kihez is akarunk tartozni: a Sátánhoz, aki az őt szolgálókat magával rántja az örök kárhozat helyére, a Pokolba, vagy Istenhez, aki a benne hívőknek örök boldogságot tartogat a mennyek országában.

Archívum