Ellene mondunk… - de kinek?

A kereszténység legnagyobb ünnepe a Húsvét. A nagypénteki szenvedés, kétségbeesés, a nagyszombati döbbent csend után mintegy villámcsapás, úgy robban be a Feltámadás.

Az ószövetségi rítus szerint megölt, ártatlan húsvéti áldozati bárány, és a mindenható Isten egyszülött Fia egyidőben vérzik el. Az ószövetségi bárány az áldozati oltáron, Isten Fia a keresztfán. A Jahve és a zsidó nép között kötött ó-szövetséget felváltja Isten új-szövetsége, melyet az egyetemes emberiséggel kötött Jézus Krisztus által.

A megváltó Krisztus keresztáldozata visszaállítja a bűnbe esett ember igazi énjét, istengyermeki méltóságát.

Ennek szép példája a nagyszombati feltámadási liturgia, melynek során a katekumeneket megkereszteli a pap, s a keresztség szentsége által az Anyaszentegyház Isten jelével megpecsételt tagjaivá válnak.

A Katolikus Egyház Katekizmusa így fogalmaz:

A Keresztség megbocsátja az eredeti bűnt, az összes személyes bűnöket és a bűnért járó büntetéseket;

a megszentelő kegyelem által részesít a szentháromságos isteni életben;

a megigazulás kegyelmével Krisztus és Egyháza tagjává tesz;

részesít Krisztus papságában és megalapozza az összes keresztényekkel való közösséget;

megadja a teológiai erényeket és a Szentlélek ajándékait.

A megkeresztelt örökre Krisztushoz tartozik: meg van jelölve Krisztus eltörölhetetlen pecsétjével.

A keresztségi fogadalom, mely egy életre szóló elköteleződés, tömören és egyértelműen fogalmazza meg az ember és Isten új szövetségének leglényegesebb elemét:

Ellene mondotok-e a sátánnak? - Ellene mondunk.
És minden cselekedetének? - Ellene mondunk.
És minden csábításának? - Ellene mondunk.

Hisztek-e Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében? - Hiszünk.
Hisztek-e Jézus Krisztusban. Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától született, kínhalált szenvedett; akit eltemettek, de föltámadt a halálból, és ül az Atyának jobbján? - Hiszünk.
Hisztek-e a Szentlélekben, a katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a testnek föltámadásában és az örök életben? - Hiszünk.

Ha minden ember elfogadná Isten Fiának kínszenvedéssel járó keresztáldozatát, elfogadná Isten embert magához ölelő új-szövetségét, akkor

- a világunkban nem lennének többé milliókat megnyomorító gyilkos háborúk

- nem lenne bűnözés, nem lenne kizsákmányolás, nem lenne ember embernek farkasa

- nem szakítanák szét az egységes nemzeteket, a nemzeti kisebbségek békében élhetnének

- a családok, a vallási közösségek, a falvak, városok lakói szeretetben, egyetértésben élnének.

Sajnos, a világunk nem ilyen.

A probléma gyökere az ember végtelen gőgje, hataloméhsége, nagyravágyása.

Napjainkban a képlet így néz ki:

Ellene mondotok-e a sátánnak? - NEM!
És minden cselekedetének? - NEM!
És minden csábításának? - NEM!

Hisztek-e Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében? - NEM!
Hisztek-e Jézus Krisztusban. Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától született, kínhalált szenvedett; akit eltemettek, de föltámadt a halálból, és ül az Atyának jobbján? - NEM!
Hisztek-e a Szentlélekben, a katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a testnek föltámadásában és az örök életben? - NEM!

Ez a paradicsomban a Sátánnal kollaboráló, az örök lázadó embertípus. Aki megtagadta az Isten által vele kötött szövetséget, aki megtagadta, és megtagadja Jézus Krisztus megváltó keresztáldozatát.

Ez az újkori, modernista, „felvilágosult-reformer” emberiség életfelfogása, amely rohamléptekkel közeledik az örök kárhozat felé.

Isten normái,- melyek a normális emberi lét alaptörvényei,- már szinte teljesen elvesztették legitimitásukat. A gonosz lélek által sugallt abnormalitást Európa - és a többi földrész - számos országában törvénybe iktatták. A sátánista gender-ideológia agresszív propagandistái sok helyen állami segédlettel támadják a családot, a gyermekeket, a normális emberi identitást.

Gyilkos háború dúl az azonos kultúrával, azonos nyelvvel, azonos identitással rendelkező két testvérnép, az orosz és ukrán nép között. De ez a borzalom nemcsak a harcmezőn érezteti hatását. Megnyomorítja Európa népeit, és a világ minden táján érezteti hatását. A békességszerzők hangját túlharsogja a kardcsörtető, a gonosz lélek zsoldjában álló háborús propagandisták ordítozása. Az Európai Parlamentben, Amerika szenátusi ülésein, az európai országok külföldről pénzelt, ellenzékinek álcázott hazaárulóinak soraiban. Az infláció az egekben van, mesterségesen előidézett energiaválság teszi tönkre Európa gazdaságát.

Van-e kiút ebből a káoszteremtő, antikrisztusi, embergyűlölő, sátánista borzadályból?

A világ a nagypénteki agónia állapotában van. A félelem, az árulás, a kilátástalanság bénítja meg az emberek lelkét. Az Isten általi elhagyattatás érzése uralkodik a szívekben.

De Isten soha nem hagyja el övéit. A megölt húsvéti bárány feltámadott, új életre kelt. Megjelent a benne bízóknak, és új életet öntött a csüggedőkbe.

A félelem elmúlt, a mindenható Isten megmutatta igazi hatalmát. A feltámadt Krisztus immár hallhatatlan testben, isteni hatalma teljében jelenik meg. A Szentlélek leszáll, és isteni erővel tölti el az övéit.

A halál kultúráját,- melyet a Sátán képvisel - legyőzi az Élet kultúrája. Bátran ellene lehet mondani a Sátánnak, és minden cselvetésének, mert a végső győzelem Istené. Aki teremtette, fenntartja és mindenható erejével igazgatja ezt a világot. Aki a föld porából megteremtett minket és isteni lelket lehelt belénk. Az Ő gyermekei, az Ő szeretett teremtményei vagyunk. Bátran, és magabiztosan, az istengyermekség büszkeségével mondhatjuk: