Szent Ambrus: Esti imája

Hymnus vespertinus ad horam incensi

Isten, te mindentalkotó,

egek vezére, aki dús

fénnyel ruházod a napot,

álom-malaszttal a vak éjt,

hogy oldott tagjainkat új

munkára edzze a szünet

s fáradt velőnket és borús

aggályainkat oldja föl:

hálát a végzett nap miatt

s imát az éj elé, miként

fogadtuk, hogy majd megsegíts,

mond néked híven himnuszunk.

Te légy, kit szívünk mélye áld

és hangunk harsonája zeng,

kit szomjaz minden tiszta vágy

s imád a józan értelem,

hogy, ha az éjszakák köde

homályba csukja a napot,

a hit ne tudjon ily homályt,

hit világítsa ki az éjt.

Aludni lelkünket ne hagyd;

csupán a bűn aludjon el;

s a hit hűsítse a szüzek

álmának forró gőzeit.

Levetve síkos gondokat

rólad álmodjon mély szivünk;

s föl ne riasszon az irigy

szellem csele: a rémület.

Kérjük a Fiút és Atyát

s a kettejükből áradó

lelket: hatalmas Háromegy,

vedd szárnyad alá, aki kér.

Deus, creator omnium

polique rector, vestiens

diem decoro lumine,

noctem soporis gratia,

artus solutos ut quies

reddat laboris usui

mentesque fessas allevet

luctusque solvat anxios.

grates peracto iam die

et noctis exortu preces

votis, reos ut adiuves,

hymnum canentes solvimus.

te cordis ima concinant,

te vox canora concrepet,

te diligat castus amor,

te mens adoret sobria,

ut, cum profunda clauserit

diem caligo noctium,

fides tenebras nesciat

et nox fide reluceat.

dormire mentem ne sinas,

dormire culpa noverit,

castos fides refrigerans

somni vaporem temperet,

exuta sensu lubrico

te cordis alta somnient,

ne hostis invidi dolo

pavor quietos suscitet.

Christum rogemus et patrem

Christi patrisque spiritum,

unum potens per omnia

fove precantes trinitas.