Rorate coeli desuper, et nubes pluant iustum. 

      Harmatozzatok, égi magasok, s a felhõk hozzák az Igazat. 

ne ultra memineris iniquitatis:

ecce civitas Sancti facta est deserta:

Sion deserta facta est:

Ierusalem desolata est:

domus sanctificationis tuae et gloriae tuae,

ubi laudaverunt te patres nostri.

Peccavimus, et facti sumus tamquam immundus nos,

et cecidimus quasi folium universi:

et iniquitates nostrae quasi ventus abstulerunt nos:

abscondisti faciem tuam a nobis,

et allisisti nos in manu iniquitatis nostrae.

Vide Domine afflictionem populi tui,

et mitte quem missurus es:

emitte Agnum dominatorem terrae,

de petra deserti ad montem filiae Sion:

ut auferat ipse iugum captivitatis nostrae.

Consolamini, consolamini, popule meus:

cito veniet salus tua:

quare moerore consumeris,

quia innovavit te dolor?

Salvabo te, noli timere,

ego enim sum Dominus Deus,

Sanctus Israel, redemptor tuus. 

Ne haragudj ránk, Urunk,

és ne emlékezzél többé gonoszságunkra;

íme elhagyatottá lõn a Szentnek városa,

pusztasággá Sion,

és árván maradt Jeruzsálem,

a Te szentségednek és dicsõségednek lakóháza,

ahol atyáink téged dicsõítettek.

Vétkeztünk, s mint a tisztátalanok olyanná lettünk,

s mint falevelek, földre hulltunk.

Íme, gonoszságaink, mint a szélvész elsodornak minket;

elrejted elõlünk arcodat,

és önnön gonoszságunk markába adtál minket.

Lásd meg, Urunk, a Te népednek sanyarúságát,

és küldd el az Eljövendõt.

Küldd el a Bárányt, a földkerekség Urát,

küldd el a kõsivatagból Sion leányának hegyéhez,

hogy elvegye rólunk fogságunk igáját.

Vigasztalódjál, vigasztalódjál én népem!

Hamar eljõ üdvösséged.

Miért merülsz a gyászba?

Miért fog el a fájdalom? Ne félj már!

Megmentettelek téged,

mivel én vagyok a te Urad és Istened,

Izrael Szentje, a te Megváltód.