Lavardini Hildebert  (1056-1133)

A Szentháromságról.

Hildebertus Cenomannensis  (1056-1133)

Hymnus de Trinitate.

Tüzel rám a régi Sátán,

Tűznek lángján, vizek hátán,

Csüggedek már, ellankadtam,

Egyedül csak rád maradtam.

Ellenség hogy elszéledjen,

Én sebem hogy behegedjen:

Adjad, Uram, erejét meg

Imádságnak, böjtölésnek.

Ez a kettő, Krisztus mondja,

Ellenségem összerontja,

E pestistől szabadíts meg.

Bűnbánatra bátoríts meg.

Félelmedet add meg nékem

- Nincs e nélkül üdvösségem -,

Hitet, reményt, szeretetet,

Jámborságot, jótetteket,

Földi dolgok megvetését,

Mennyeiek szeretését.

Vetus hostis in me furit,

Aquis mersat, flammis urit.

Inde languens et afflictus

Tibi soli sum relictus.

Ut hic hostis evanescat.

Ut infirmus convalescat,

Tu virtutem ieiunandi

Des infirmo, des orandi.

Per haec duo Christo teste.

Liberabor ab hac peste.

Ab hac peste solve mentem.

Fac devotum paenitentem,

Da timor em, quo proiecto

De salute nil coniecto.

Da spem, fidem, caritatem,

Da discretam pietatem,

Da contemptum terrenorum, 

Appetitum supernorum.