Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)
De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)
Két kezemet összeteszem kérve,
föltekintek a jóságos égre.
Istenemet magasztalom, áldom,
hiszen annyi kegyességét látom.
Embereknek könyörülő Atyja,
kitől lelkem minden napját kapja.
Az új napért Néked hálát mondok,
s kérlek, viselj ma is reám gondot.
Amen
