Tiszta Forrás
2018. december 11.   
Névnap: Árpád, Árpádina

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ZSOLTÁR 95 ~ ~ ~ ~ Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! ~ ~ Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! ~ ~ Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! ~ ~ Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. ~ ~ Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. ~ ~ Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. ~ ~ Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. ~ ~ Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. ~ ~ Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! ~ ~ Hirdessétek a nemzetek közt: ˝Király az Úr!˝ ~ ~ Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. ~ ~ Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger, s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! ~ ~ Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön, hogy megítélje a földet. ~ ~ Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint. ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
12 látogató

Látogatások

- ma: 387
- tegnap: 881
2018.10.10. 00:00 Pela
Hozzászólások: 0

2018.10.10. szerda

2018.10.10. szerda

 

 

 

 

Jakab, Péter és János fölismerték a nekem adott kegyelmet

 


 

 

 

 

 

Gal 2,1-2.7-14

Tizennégy esztendő múlva azután ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással, s magammal vittem Títuszt is. Kinyilatkoztatástól indítva mentem föl, és megtárgyaltam velük az evangéliumot, amelyet a pogányok közt hirdetek, azokkal külön is, akik tekintélyesek voltak, nehogy hiábavaló legyen, ahogy futok vagy ahogy futottam. Sőt inkább, amikor látták, hogy rám van bízva a körülmetéletlenek evangéliuma, mint ahogy Péterre a körülmetélteké -- mert aki erőt adott Péternek a körülmetéltek apostolságára, nekem is erőt adott a pogányok között --, és amikor megismerték a nekem adott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, az egység jeléül jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek között. Csak legyen gondunk a szegényekre, amit én törekedtem is megtenni. Amikor azonban Kéfás Antióchiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mert méltó volt a feddésre. Mielőtt ugyanis Jakabtól odaérkeztek volna néhányan, mindig együtt étkezett a pogányokkal; de amikor azok odaérkeztek, visszavonult, és különvált tőlük, mert félt azoktól, akik a körülmetélésből valók voltak. Képmutatását követte a többi zsidó is, úgyhogy Barnabást is belevitték a színlelésbe. De amikor láttam, hogy nem járnak egyenesen az evangélium igazsága szerint, mindnyájuk előtt azt mondtam Kéfásnak: ,,Ha te zsidó létedre pogány módon élsz és nem zsidó módon, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó módon éljenek?’’

 

Zs 116

ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat minden népek, dicsérjétek őt minden nemzetek! Mert megerősíttetett mirajtunk az ő irgalma, és jósága örökre megmarad!

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás