Tiszta Forrás
2019. augusztus 21.   
Névnap: Sámuel, Hajna

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

OLVASMÁNY: 2019-08-21 ~ ~ ~ ~ A bírák korában történt. Szichem városának lakói összegyűltek a nevezetes szichemi tölgyfánál, és királlyá tették Abimeleket, aki Joatám kivételével minden testvérét megölette. ~ ~ Amikor ezt hírül vitték Joatámnak, ez felment Garizim hegyére, és onnan harsány hangon ezt kiáltotta a szichemieknek: ~ ~ ˝Hallgassátok meg tanító példázatomat, hogy Isten is meghallgassa a ti szavatokat! ~ ~ Elmentek egyszer a fák, hogy királyt válasszanak maguknak. ~ ~ Először is az olajfának szóltak: » Te légy a királyunk!« Az olajfa ezt felelte: » Csak nem hagyom el bőven csorduló olajomat, melyért istenek és emberek tisztelnek, pusztán azért, hogy királyként tetszelegjek a fák között!« ~ ~ Azután a fügefához fordultak: »Jöjj, és te légy a király közöttünk! « Az meg így utasította vissza: » Csak nem hagyom el édes termésemet és pompás gyümölcsömet azért, hogy a többi fa fölött uralkodjam! « ~ ~ A fák erre a szőlőtőkét kérték fel királyuknak. Ámde az meg ekként válaszolt: » Csak nem hagyom el boromat, amely Istent és embereket megvidámít, hogy fáknak parancsoljak! « ~ ~ Végül a fák fölkeresték a galagonyát: » Gyere, te légy a királyunk! « Az így felelt: » Ha valóban királlyá akartok tenni, gyertek ide, árnyékomba, és békén pihenjetek. De ha nem igazán akarjátok, tűz jön majd ki a galagonyából, és megemészti még a Libanon cédrusait is. «˝ (Bír 9,6-15) ~ ~ ~ ~ Ez az Isten igéje.

Jelen van

0 felhasználó
28 látogató

Látogatások

- ma: 394
- tegnap: 1395
2019.07.08. 00:00 Pela
Hozzászólások: 0

2019.07.08. hétfő

2019.07.08. hétfő

 

 

 

 

 

 

Jákob látott egy létrát: Isten angyalai jártak azon fel és le

 


 

 

 

 

 

Ter 28,10-22a

Jákob tehát elindult Beersebából, és Hárán felé tartott. Eljutott egy helyre, és ott, amikor a nap leszállt, le akart pihenni. Fogott tehát egy ott heverő követ, a feje alá tette, és elaludt azon a helyen. Álmában azt látta, hogy egy létra áll a földön, a teteje pedig az eget éri, és Isten angyalai fel és le járkálnak rajta. Az Úr a létrára támaszkodott, és azt mondta neki: ,,Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene! A földet, amelyen alszol, neked és utódodnak fogom adni. Annyi utódod lesz, mint a föld porszeme. Kiterjedsz nyugatra és keletre, északra és délre. Benned és utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége. Íme, én veled leszek, és őrződ leszek, bárhová mégy, és visszahozlak erre a földre. Nem hagylak el, amíg nem teljesítem mindazt, amit mondtam!’’ Amikor Jákob felébredt az álomból, így szólt: ,,Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem is tudtam!’’ Aztán megrémülve azt mondta: ,,Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja!’’ Ezért Jákob, amikor reggel felkelt, fogta a követ, amelyet a feje alá rakott, és felállította emlékjelül, majd olajat öntött rá. Azt a várost pedig elnevezte Bételnek -- azelőtt Lúzának hívták. Fogadalmat is tett Jákob, ezekkel a szavakkal: ,,Ha velem lesz az Úr, és megőriz az úton, amelyen járok, ha ad nekem kenyeret, amit megeszem, és ruhát, amit felveszek, s ha szerencsésen visszatérek atyám házába: az Úr lesz az én Istenem. Ezt a követ pedig, amelyet emlékjelül ideállítottam, Isten házának fogják hívni, és neked áldozom a tizedét mindannak, amit adsz majd nekem!’’

Zs 90

Aki a Fölségesnek oltalmában lakik, a Mindenható árnyékában nyugszik, azt mondja az Úrnak: ,,Te vagy az én oltalmazóm és erősségem, Istenem, akiben bizakodom.’’ Mert ő megment engem a vadászok tőrétől, a súlyos veszélytől. Szárnyával árnyékot borít rád, és tollai alatt menedékre találsz; Pajzs és páncél az ő hűsége, nem kell félned az éjszaka rémeitől, a nappal repülő nyíltól, a sötétben látogató járványtól, a délben pusztító ragálytól. Ezren essenek el bár oldalad mellől és tízezren jobbod felől, hozzád semmi sem közeledik. Sőt saját szemeddel fogod nézni, meglátod a gonoszok bűnhődését. Mert te vagy, Uram, menedékem! Ha a Fölségest választottad oltalmadnak, balszerencse nem ér téged, csapás nem jut sátrad közelébe. Mert angyalainak parancsol felőled, hogy minden utadon őrizzenek. Kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat. Áspiskígyón és viperán fogsz járni, eltiprod az oroszlánt és a sárkányt. Mivel bennem bízik, megszabadítom, oltalma leszek, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, a szorongatás idején vele leszek, megmentem és megdicsőítem. Betöltöm őt hosszú élettel, és megmutatom neki üdvösségemet.

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás