Tiszta Forrás
2018. december 17.   
Névnap: Lázár, Olimpia

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
9 látogató

Látogatások

- ma: 546
- tegnap: 960
2018.08.05. 00:00 Pela
Hozzászólások: 0

2018.08.05. vasárnap: ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP

2018.08.05. vasárnap: ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP

 

 

Én hullatok nektek kenyeret a mennyből

 


 

 

 

Kiv 16,2-4.12-15

Zúgolódott ekkor Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. Azt mondták nekik Izrael fiai: ,,Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret! Miért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy éhen veszítsétek ezt az egész sokaságot?’’ Azt mondta erre az Úr Mózesnek: ,,Íme, én majd kenyeret hullatok nektek az égből! Menjen ki a nép, és szedjen egy-egy napra valót, hogy próbára tegyem, vajon törvényem szerint jár-e el, vagy sem. ,,Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Mondd nekik: Estére húst fogtok enni, reggel pedig jóllaktok kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek!’’ És történt este, hogy fürjek szálltak fel, és ellepték a tábort, reggel pedig harmat szállt a tábor köré. Miután elborította a föld színét, apró, mozsárban tört dologhoz hasonló valami lett látható a pusztán, olyan, mint a földre hullott dér. Amikor Izrael fiai meglátták, azt mondták egymásnak: ,,Man-hu?’’, ami azt jelenti, hogy: ,,Mi ez?’’ Nem tudták ugyanis, hogy micsoda. Mózes pedig azt mondta nekik: ,,Ez az a kenyér, amelyet az Úr eledelül adott nektek.

Zs 77,3-54

Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk, nem titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt. Bizonyságot állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak, tanítsák meg rá fiaikat, hogy megtanulja a következő nemzedék, a születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait teljesítsék! Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt hű Isten iránt. Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de a harc napján hátat fordítottak. Nem tartották meg Isten szövetségét, és törvényét nem akarták követni. Elfelejtették tetteit, a csodáit, amelyeket megmutatott nekik. Atyáik előtt csodákat művelt, Egyiptom földjén, Tánisz mezején. Széthasította a tengert és átvezette őket, a vizeket szinte tömlőbe fogta. Nappal a felhőben vezette őket, s egész éjjel a tűz fényében. Kősziklát hasított fel a pusztában és bőséges áradattal itatta őket. Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamként ömlesztette a vizet. Mégis egyre csak vétkeztek ellene, haragra ingerelték a Fölségest a pusztában. Megkísértették szívükben Istent, amikor kedvük szerint ennivalót kértek, s így beszéltek Isten ellen: ,,Tud-e Isten’’ -- mondták -- ,,asztalt teríteni a pusztában?’’ Íme megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. ,,De vajon tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?’’ Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag szállt Izraelre, mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek. Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek ajtóit. Ennivalóként mannát hullatott nekik, és mennyei kenyeret adott: angyalok kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót. Déli szelet támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet. Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye: hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré. Ettek és nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak. De még fel sem hagytak torkosságukkal, még szájukban volt az étel, amikor Isten haragja felgerjedt ellenük, agyonsújtotta kövéreiket, leterítette Izrael választottait. Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek csodatetteinek. Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és rettegésben esztendeik. Ha pusztította őket, hozzá fordultak, megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak. Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk, s a fölséges Isten a megváltójuk. Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel, mert szívük nem volt egyenes hozzá, és nem voltak hűek szövetségéhez. De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és nem pusztította el őket. Haragját gyakran elfordította és nem öntötte ki egész bosszúságát. Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél, olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet. Hányszor lázongtak ellene a pusztában, haragra ingerelték őt a sivatagban! Újra meg újra kísértették Istent, és fellázadtak Izrael Szentje ellen. Nem emlékeztek meg kezéről, arról a napról, amelyen megváltotta őket a szorongatásból. Véghezvitte jeleit Egyiptomban és csodatetteit Tánisz mezején. Vérré változtatta folyóikat, ihatatlanná tette patakjaikat. Legyet bocsátott rájuk és emésztette őket, és békát, hogy romlást hozzon rájuk. Odaadta termésüket a vándorsáskáknak, és munkájuk gyümölcsét a szöcskéknek. Szőlőiket megverte jéggel, szederfáikat dérrel. Odavetette állataikat a jégesőnek, jószágukat a tűznek. Rájuk bocsátotta haragjának tüzét, bosszúját, haragját, szorongatását, gonosz angyalok csapását. Szabad utat engedett haragjának, nem kímélte meg lelküket a haláltól, dögvésszel vetett véget életüknek. Megölte Egyiptom földjének minden elsőszülöttjét, erejük zsengéjét Kám sátraiban. Mint juhokat kihozta népét, mint nyájat vezette a pusztában. Biztonságban vezette őket, nem féltek, de ellenségeiket tenger borította el. Elvitte őket a szent helyre, a hegyre, amelyet jobbja szerzett.

Ef 4,17.20-24

Azt mondom tehát, és kérve kérlek titeket az Úrban, hogy most már ne éljetek úgy, ahogy a pogányok élnek, akik hiúságokon jártatják az eszüket. Ti azonban nem így tanultátok Krisztustól, ha valóban őt hallottátok és róla kaptatok oktatást, annak az igazságnak megfelelően, amely Jézusban van: vessétek le a korábbi életmód szerint való régi embert, aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt; újuljatok meg gondolkodástok szellemében, és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten képére [Ter 1.26] igazságban és valódi szentségben teremtetett.

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás