Tiszta Forrás
2019. augusztus 21.   
Névnap: Sámuel, Hajna

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

OLVASMÁNY: 2019-08-21 ~ ~ ~ ~ A bírák korában történt. Szichem városának lakói összegyűltek a nevezetes szichemi tölgyfánál, és királlyá tették Abimeleket, aki Joatám kivételével minden testvérét megölette. ~ ~ Amikor ezt hírül vitték Joatámnak, ez felment Garizim hegyére, és onnan harsány hangon ezt kiáltotta a szichemieknek: ~ ~ ˝Hallgassátok meg tanító példázatomat, hogy Isten is meghallgassa a ti szavatokat! ~ ~ Elmentek egyszer a fák, hogy királyt válasszanak maguknak. ~ ~ Először is az olajfának szóltak: » Te légy a királyunk!« Az olajfa ezt felelte: » Csak nem hagyom el bőven csorduló olajomat, melyért istenek és emberek tisztelnek, pusztán azért, hogy királyként tetszelegjek a fák között!« ~ ~ Azután a fügefához fordultak: »Jöjj, és te légy a király közöttünk! « Az meg így utasította vissza: » Csak nem hagyom el édes termésemet és pompás gyümölcsömet azért, hogy a többi fa fölött uralkodjam! « ~ ~ A fák erre a szőlőtőkét kérték fel királyuknak. Ámde az meg ekként válaszolt: » Csak nem hagyom el boromat, amely Istent és embereket megvidámít, hogy fáknak parancsoljak! « ~ ~ Végül a fák fölkeresték a galagonyát: » Gyere, te légy a királyunk! « Az így felelt: » Ha valóban királlyá akartok tenni, gyertek ide, árnyékomba, és békén pihenjetek. De ha nem igazán akarjátok, tűz jön majd ki a galagonyából, és megemészti még a Libanon cédrusait is. «˝ (Bír 9,6-15) ~ ~ ~ ~ Ez az Isten igéje.

Jelen van

0 felhasználó
27 látogató

Látogatások

- ma: 426
- tegnap: 1395
2017.10.10. 00:00 Pela
Hozzászólások: 0

2017.10.10. kedd

2017.10.10. kedd

 

 

 

 

Ninive lakói hittek Istennek, megtértek a rossz útról

 


 

 

 

 

Jón 3,1-10

Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt nondta: ,,Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked.’’ Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek. Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: ,,Még negyven nap, és Ninive elpusztul!’’ Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ő felkelt trónjáról, letette palástját, szőrruhába öltözött és hamuba ült. És közhírré tétette és megparancsolta Ninivében: ,,A királynak és főembereinek rendeletére! Se ember, se állat, se marha, se juh ne egyék és ne legeljen, és vizet se igyék! Öltsön szőrruhát ember és állat, és kiáltson nagy szóval az Úrhoz, és térjen meg mindenki gonosz útjáról és az istentelenségből, ami kezéhez tapad. Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr, és lelohad haragjának tüze, és nem veszünk el?’’ Mikor látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk.

Zs 129

Zarándok-ének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre. Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted? Hiszen tenálad a bocsánat, hogy féljünk téged. Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában,várja lelkem az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt. Jobban, mint az őr a hajnalt, várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a szabadítás. Ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságától.

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás