ZSOLTÁR 101 ~ ~ ~ ~ A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte. ~ ~ Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd. ~ ~ Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; ~ ~ Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg. ~ ~ Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács. ~ ~ A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem. ~ ~ Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad. ~ ~ A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között. ~ ~ Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn. ~ ~ Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem. ~ ~ Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem. ~ ~ Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok. ~ ~ De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre. ~ ~ Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje! ~ ~ Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják. ~ ~ De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet. ~ ~ Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében. ~ ~ Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket. ~ ~ Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt. ~ ~ Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak. ~ ~ Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben, amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak. ~ ~ Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. ~ ~ Így szóltam: ˝Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak. ~ ~ Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek. ~ ~ Azok elmúlnak, de te megmaradsz; ~ ~ Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak. ~ ~ Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el. ~ ~ Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.˝ ~ ~ ~ ~