ZSOLTÁR 70,1-17 ~ ~ ~ ~ Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek! ~ ~ Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem, hajlítsd hozzám füledet és nyújts segítséget! ~ ~ Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem! ~ ~ Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből, s a törvényszegő és a gonosz kezéből! ~ ~ Hisz te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam. ~ ~ Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm. ~ ~ Szüntelenül rólad szól dicséretem. ~ ~ Szinte csodája lettem sokaknak, mert te erős segítőm vagy. ~ ~ Teljék meg szám dicséreteddel, egész nap fenségeddel! ~ ~ Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem! ~ ~ Mert ellenségeim ellenem beszélnek, s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak. ~ ~ Így szólnak: ˝Isten elhagyta, vegyétek űzőbe, fogjátok meg, hisz nincs, aki megszabadítsa!˝ ~ ~ Isten, ne távozz el tőlem! ~ ~ Én Istenem, siess segítségemre! ~ ~ Jussanak szégyenbe, pusztuljanak életem ellneségei. ~ ~ Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik nekem rosszat akarnak! ~ ~ Én azonban mindenkor reménykedem, és szüntelen dicsérlek téged. ~ ~ Egész nap jótéteményeidet és igazságosságodat hirdeti szám, bár elsorolni sem tudom. ~ ~ Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem. Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem. ~ ~ Mindmáig hirdetem csodáidat. ~ ~ ~ ~