Saul irigységből Dávid életére tör, mert az nagyobb hős nála.

1Sám 18,6-9;19.1-7

Amikor Dávid a filiszteus Góliát legyőzése után Saul királlyal együtt hazafelé tartott, az asszonyok Izrael valamennyi városából kivonultak Saul király elé, hogy körtáncot lejtve, dobokkal, csörgőkkel, örömujjongással köszöntsék őt.
Egymásnak felelgetve énekelték a táncoló asszonyok:
˝Saul megvert ezret,
Dávid pedig tízezret.˝
Saulnak nem tetszett ez a beszéd, és nagyon megharagudott érte. Gyanakodni kezdett: ˝Dávidnak tízezret adtak, nekem meg csak ezret? Más se hiányzik neki, csak a királyság.˝ Ettől kezdve Saul féltékenykedni kezdett Dávidra. Elmondta fiának, Jonatánnak, meg összes szolgáinak, hogy meg akarja ölni Dávidot.
Jonatán azonban nagyon szerette Dávidot, s ezért figyelmeztette őt: ˝Atyám, Saul, halálra keres téged. Holnap tehát vigyázz magadra, és rejtőzzél el! Én pedig majd kimegyek, és azon a mezőn, ahol rejtőzködöl, atyám elé állok. Beszélek vele az érdekedben, és amit megtudok, közlöm veled.˝
Jonatán valóban közben is járt Saulnál Dávid érdekében. Ezekkel a szavakkal kérlelte őt: ˝Ne vétkezzék a király, az ő szolgája, Dávid ellen! Hiszen ő nem vétett ellened. Sőt cselekedetei nagyon hasznosak neked. Kockára tette az életét, amikor megverte a filiszteust; és az Úr általa adott nagy győzelmet Izrael egész népének. Ezt magad is láttad, és te is örvendeztél. Akkor most miért ontanál ártatlan vért és ölnéd meg Dávidot minden ok nélkül?˝
Saul hallgatott is Jonatán szavaira, és megesküdött: ˝Az Úr életére mondom, nem fogom Dávidot megöletni.˝ Jonatán ekkor előhívta Dávidot, és mindent elmondott neki. Majd Saul elé vezette, és Dávid ismét kedves lett előtte, mint régebben volt.
 

Zs 55,2-3.9-10ab.10c-11.12-13

Irgalmazz, Istenem, mert rajtam tapodnak az emberek, * naphosszat szorongatnak és el akarnak nyomni.
Ellenségeim szüntelen tipornak, * sokan vannak, akik vesztemre törnek, fölséges Istenem.
Bujdosásomat számon tartod, † gyűjtsd tömlődbe könnyeimet, * ugye, te mindent feljegyeztél?
Ellenségeim meghátrálnak előttem, * valahányszor hívlak téged.
Íme, tudom, Uram, * hogy te vagy az én Istenem.
Istenben remélek, akinek dicsérem szavát, * az Úrban remélek, akinek dicsőítem beszédét.
Istenben bízom, nem félek, * ember mit árthat nékem?
Teljesítem, Istenem, amit fogadtam néked, * bemutatom a dicséret áldozatát.