Ácháb király és felesége, Jezabel kivégeztetik az ártatlan Nábótot, és elveszik szőlőjét.

1Kir 21,1-16

Illés próféta idejében történt. A jezraeli Nábótnak volt egy szőlője Jezraelben, Áchábnak, Szamaria királyának palotája mellett. Szólt azért Ácháb Nábótnak, és azt mondta: ˝Add nekem szőlődet, hogy zöldségeskertet csináljak magamnak belőle, mivel szomszédságomban, a házam mellett van, és én neked egy jobb szőlőt adok érte, vagy ha inkább úgy tetszik, annyi ezüstöt, amennyit megér.˝ Nábót azt felelte neki: ˝Mentsen meg az Úr attól, hogy odaadjam neked atyáim örökét!˝

Ácháb erre elment házába, kedvetlenül és mérgelődve a beszéd miatt, amelyet a jezraeli Nábót mondott neki, amikor így szólt: ˝Nem adom neked atyáim örökét.˝ Ágyára vetette magát, a falnak fordította arcát és nem evett semmit sem. Ekkor bement hozzá a felesége, Jezabel, és megkérdezte: ˝Mi van veled? Miért szomorodott meg a lelked és miért nem eszel semmit sem?˝ Ő azt felelte: ˝Beszéltem a jezraeli Nábóttal, és azt mondtam neki: »Add nekem szőlődet, megkapod az árát, vagy ha úgy tetszik, jobb szőlőt adok érte!« Ő azt felelte: »Nem adom neked szőlőmet«˝. Felesége, Jezabel erre azt mondta Áchábnak: ˝Hát ilyen a te királyi tekintélyed Izrael felett? Kelj fel, végy magadhoz ennivalót és légy jókedvű, én majd megszerzem neked a jezraeli Nábót szőlőjét.˝

Levelet írt tehát Ácháb nevében, a levelet lepecsételte a király gyűrűjével, elküldte a város elöljáróihoz és főembereihez, ahol Nábót lakott.
A levél tartalma ez volt: ˝Hirdessetek böjtöt és ültessétek Nábótot a nép között az első helyre. Fogadjatok fel ellene két semmirekellő embert, hogy ezt a hamis tanúságot mondják: »Káromolta Istent és a királyt«. Aztán vezessétek ki a városból és kövezzétek halálra.˝ A város lakói, az elöljárók és a főemberek, mind akik vele laktak a városban, úgy is cselekedtek, amint Jezabel meghagyta nekik és amint meg volt írva a levélben, amelyet nekik küldött: Böjtöt hirdettek és Nábótot a nép között az első helyre ültették. Odament két semmirekellő ember, leültek vele szemben. Ez a két gonosz ember tanúságot tett ellene a nép előtt: ˝Nábót káromolta Istent és a királyt˝.

Erre kivitték őt a városon kívülre, és agyonkövezték. Majd Jezabelnek megüzenték: ˝Nábótot megköveztük és meg is halt.˝
Történt továbbá, hogy amikor Jezabel meghallotta, hogy Nábótot megkövezték és az meghalt, így szólt Áchábhoz: ˝Kelj fel, foglald el a jezraeli Nábót szőlőjét, aki nem hallgatott rád, és nem akarta azt pénzért odaadni; Nábót ugyanis nem él már, hanem meghalt.˝ Amikor ezt Ácháb meghallotta, azt tudniillik, hogy Nábót meghalt, felkelt és lement a jezraeli Nábót szőlőjébe, hogy elfoglalja.
 

Zs 5,2-3.5-6.7

Nyisd meg, Uram, füledet szavamra, * figyelj panaszomra!

Jusson eléd hangos kiáltásom, * Királyom és Istenem!

Istenem, te a rosszat nem akarhatod, † a gonosz nem lakhat közeledben, * színed előtt álnok meg nem állhat.

Minden gonosztevőt megvetsz, † és megsemmisíted a képmutatót, * utálod, Uram, a vérszomjas és álnok embert.

Figyelj panaszomra, * én Uram, Istenem!