Illés és Elizeus dicsérete.

Sir 48,1-15

Illés próféta úgy jött, mint a tűzvész, szava lángolt, mint az égő fáklya.
Éhínséget hozott rájuk, és haragjában megtizedelte őket.
Az Úr szavával elzárta az eget, és tüzet hozott le háromszor az égből.
Illés, mily nagy voltál csodatetteiddel!
Ki tarthatná magát olyan nagynak, mint te vagy?
Feltámasztottál egy holtat a halálból, az alvilágból a Magasságbeli szavával.
Romlásba döntöttél királyokat, és fekvőhelyükről sírba taszítottál dicső nagyságokat.
A Sínai-hegyen büntetéssel fenyegettél, a Hóreben a megtorlás szavát hallattad.
Királyokat kentél fel megtorlásra, és prófétákat utódodul.
Tüzes forgószélben magasba ragadtattál, szekéren, amellyel tüzes lovak száguldottak.
Rólad írták, hogy az ítélet idején csillapítod az Úr haragját; az apák szívét fiaik felé fordítod, és helyreállítod Jákob törzseit.
Boldogok mind, akik téged láttak, akik a te barátságodban hunyták le szemüket, mert mi élünk ugyan életünkben, de halálunk után ilyen nevünk nem lesz.
Miután Illést a forgószél elragadta, Elizeus telt el szellemével.
Nem félt senkitől életében, lelke felett nem volt hatalma senkinek.
Semmi sem volt számára lehetetlen, még holttestében is prófétai erő lakozott.
Csodákat vitt véghez életében, és bámulatos dolgokat tett halálában.

Zs 96,1-2.3-4.5-6.7

Király az Úr, a föld ujjongjon, * és örvendjen minden sziget.
Sötét felhő lebegi őt körül, * trónjának támasza jog és igazság.
Tűz jár színe előtt, * és elemészti minden ellenségét.
Villámai bevilágítják a földkerekséget, * látja a föld, és beléremeg.
Viaszként szétfolynak a hegyek az Úr előtt, * az egész föld Urának színe előtt.
Igazságosságát hirdetik az egek, * és nagy fölségét meglátják a népek.
Megszégyenülnek mind a bálványimádók, † és akik faragott képeikkel dicsekszenek, * eléje borulnak mind a bálványistenek.
Örvendjetek, igazak, az Úrban, * áldjátok nevét!