Szedekiás király idejében teljesen elpusztul Júda országa és Jeruzsálem városa.

2Kir 25,1-12

Szedekiás király uralkodásának kilencedik esztendejében a tizedik hónap tizedik napján történt, hogy Nabukodonozor babiloni király egész hadseregével felvonult Jeruzsálem ellen. Körülzárta a várost, és ostromműveket épített köréje. Szedekiás király uralkodásának tizenegyedik esztendejéig, a negyedik hónap kilencedik napjáig tartották ostromzár alatt a várost. Közben az éhség annyira elhatalmasodott a városban, hogy a föld népének egyáltalán nem volt kenyere.
Ekkor rést ütöttek a város falán, mire éjszaka folyamán a király és az összes harcosok a király kertje felé vezető két kőfal közötti kapun át kiszöktek a városból, bár a kaldeusok körös-körül megszállva tartották a várost. A puszta felé vezető úton menekültek. De a kaldeusok serege a király után vetette magát, és Jerikó síkságán utol is érték őt. Ekkor összes harcosai elszéledtek és magára hagyták.
A királyt elfogták, és Reblába vitték a babiloni királyhoz, aki ítéletet tartott fölötte. A babiloni király megölette Szedekiás fiait atyjuk szeme láttára, majd Szedekiást megvakíttatta, és bilincsbe verve Babilonba vitette.
Az ötödik hónapban, a hónap hetedik napján – ez Nabukodonozornak, Babilon királyának tizenkilencedik esztendejében történt – Nabuzárdán, a testőrök kapitánya, Babilon királyának szolgája elment Jeruzsálembe. Felgyújtotta az Úr templomát és a királyi palotát; aztán felperzselt Jeruzsálemben minden házat és palotát. A kaldeusok egész serege, amely a testőrök kapitányának parancsnoksága alatt volt, körös-körül lerombolta a város falait.
A nép maradékát, amely a városban életben maradt, valamint a szökevényeket, akik átszöktek Babilon királyához, meg a többi megmaradtat is fogságba hurcolta Nabuzárdán, a testőrök kapitánya. Csak a föld szegényeiből hagyott ott a testőrök kapitánya néhány szőlőmunkást és földművest.

Zs 136,1-2.3.4-5.6

Babilon folyói mellett ültünk és sírtunk, * Sion városára emlékeztünk.

Hárfáinkat fűzfákra függesztettük * azon a földön.

Mert akik elhurcoltak minket, * dalt akartak hallani tőlünk.

Elnyomóink öröméneket követeltek tőlünk: * ˝Daloljatok nekünk Sion dalaiból!˝

Hogyan dalolhatnánk az Úr énekeit * az idegen földön?

Ha elfelednélek téged, Jeruzsálem, * száradjon el a jobb kezem!

Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha nem emlékezem meg rólad,

ha nem Jeruzsálemet tartom * legfőbb örömömnek.

Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha megfeledkezem rólad!