A próféta nem hallgathatja el az Úr szavát: a büntető ítéletet isteni parancsra hirdeti.

Ám 3,1-8;4,11-12

A kiválasztottságát nem becsülő népét prófétája által vádolja az Úr:
Izrael fiai, halljátok az ítéletet, amelyet az Úr kimondott ellenetek és minden nemzetség ellen, amelyet Egyiptom földjéről kivezetett: ˝Egyedül csak titeket vettelek figyelembe a föld összes nemzetsége közül; éppen ezért meg is torolom rajtatok minden gonoszságtokat! Vajon járnak-e együtt ketten, ha meg nem egyeznek?
Vajon nem akkor ordít-e az oroszlán az erdőben, amikor nem talál prédát?
Vajon nem akkor hallatja-e hangját búvóhelyéről az oroszlánkölyök, ha semmit sem fogott?
Vajon beleesik-e a madár a tőrbe a földön, hogyha nincsen csapda?
Vajon felszedik-e a csapdát a földről, ha semmit sem fogott?
Vajon, ha megszólal a harsona a városban, nem remeg-e meg a nép?
Jön-e a városra veszedelem, amelyet nem az Úr hoz rá?
Bizony, semmit sem tesz az Úristen anélkül, hogy titkát ki ne nyilatkoztassa szolgáinak, a prófétáknak!
Ordít az oroszlán: ki ne remegne?
Szól az Úr Isten: ki ne prófétálna?
Felforgat az Úr titeket, amint felforgatta Szodomát és Gomorrát, és olyanok lettetek, mint a tűzvészből kiragadott üszők; és ti mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. Ezért cselekszem így veled, Izrael!
És mivel így bánok majd veled, készülj fel, Izrael, hogy találkozzál a te Isteneddel.˝
 

Zs 5,5-6.7.8

Istenem, te a rosszat nem akarhatod, † a gonosz nem lakhat közeledben, * színed előtt álnok meg nem állhat.

Minden gonosztevőt megvetsz, † és megsemmisíted a képmutatót, * utálod, Uram, a vérszomjas és álnok embert.

De én nagy szeretetedben bízva, † hajlékodba most így lépek, * és téged tisztelve borulok le szentélyedben.

Istenem, vezess engem * igazságod útján!