A földi jólét növekedésével csökkent a nép hűsége Istenhez, ő azonban mindig hű maradt hozzájuk.

Oz 10,1-3.7-8.12

A nép hibáit ostorozza prófétája által az Úr: Lombos szőlőtő Izrael, gyümölcse méltó hozzá. Amilyen sok volt a gyümölcse, olyan sok oltárt emelt; amilyen bőségesen termett a földje, olyan bőségesen állított fel bálványoszlopokat.
Szívük megoszlott, de most majd megbűnhődnek!
Az Úr maga töri majd össze bálványoszlopaikat, pusztítja el oltáraikat.
Hiszen máris mondják: ˝Nincs nekünk királyunk, az Urat sem féljük!
A király pedig mit tehet velünk?˝
Elveszett Szamaria, királya olyan, mint a letört ág a víz színén.
Elpusztulnak a bálványmagaslatok, ahol Izrael vétkezett; lapu és tövis nő majd oltáraikon, és ők majd így szólnak a hegyekhez: ˝Borítsatok el minket!˝; s a halmokhoz: ˝Omoljatok ránk!˝
Vessetek magatoknak igazságot, és akkor szeretetet arathattok!
Szántsátok fel a töretlen földet!
Itt az ideje, hogy az Urat keressétek!
Akkor majd eljön, hogy igazságra tanítson titeket.


  

Zs 104,2-3.4-5.6-7