Isten megbocsátó szeretete népe iránt első – öröktől való – szeretetéből fakad.
 

Oz 11,1-4.8c-9

Ezt mondja az Úr:
Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem. Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. De minél inkább hívtam őket, annál inkább távolodtak tőlem; a Baáloknak áldoztak, és a bálványoknak mutattak be áldozatokat. Én tanítottam megjárni Efraimot, karomon hordoztam, mégsem ismerték el, hogy gondjukat viseltem. Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt, lehajoltam hozzá, enni adtam neki.
Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember, a közöttetek élő Szent, aki nem a harag tüzével jön.



  

Zs 79,2ac és 3b.15-16