Tiszta Forrás
2020. október 27.   
Névnap: Szabina, Antonietta

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
7 látogató

Látogatások

- ma: 4
- tegnap: 130
2020.07.12. 00:00 beckerj
Hozzászólások: 0

2020.07.12. vasárnap: ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP

2020.07.12. vasárnap: ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP
 

 

 

 

Az eső megöntözi a földet, és termővé teszi.


 

 

 

 

Olvasmány:

Iz 55,10-11

Így szól az Úr:
Amint az eső és a hó lehull az égből és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz az én szavammal is, amely ajkamról fakad: Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.
 


 

 

Zsoltár:

Zsolt. 64,10abcd.10e-11.12-13.14 

Meglátogattad és megöntözted a földet, * elhalmoztad bőséges áldással.
Az egek csatornái megteltek vízzel; * gabonát nevelsz az embernek.
Előkészíted a földet: † barázdáit öntözöd, * göröngyeit elsimítod.
Fellazítod áztató esőkkel, * és megáldod sarjadó vetését.
Jóságoddal koronázod az esztendőt * jólét és bőség jár lábad nyomában.
Eső csepeg a puszták füvére, * a dombok vígságba öltöznek.
Nyájak lepik el a réteket, † bőven nő a gabona a völgyekben, * és minden ujjong és himnuszt énekel.
Jó földbe hullott a tanítás magja, * és termést érlelt.

 

 

Szentlecke:

Róm 8,18-23

Úgy gondolom, hogy ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, melynek részesei leszünk. Maga a természet is sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, de nem önként, hanem Isten akaratából; abban a reményben, hogy a mulandóság szolgai állapotából felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy addig az egész természet sóvárogva vágyakozik. De nemcsak a természet, hanem mi magunk is, akik a Lélek csíráit bensőnkben hordozzuk. Sóhajtozunk mi is, és várjuk a fogadott fiúság megvalósulását, testünk megváltását.

 

 

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás