Tiszta Forrás
2020. augusztus 13.   
Névnap: Ipoly, Ince

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
11 látogató

Látogatások

- ma: 243
- tegnap: 324
2020.07.16. 00:00 beckerj
Hozzászólások: 0

2020.07.16. csütörtök

2020.07.16. csütörtök
 

 

 

Az igazak Istenben nyugszanak el, és benne támadnak új életre.


 

 

 

 

Iz 26,7-9.12.16-19

A próféta így dicsőíti az isteni igazságosságot:
Az igaznak ösvénye egyenes, Uram, az igaznak útját te egyengeted, ítéleteid idején is benned reménykedtünk, Uram, nevedre és emlékezetedre vágyódott a lelkünk.
Lelkem utánad vágyódik éjszaka, és bensőmben a lelkem téged keres.
Mert ha ítéleteid megvalósulnak a földön, igazságot tanulnak a földkerekség lakói.
Uram, te adsz nekünk békességet, hiszen minden a te műved, ami velünk történt.
Uram, a szorongatásban téged kerestünk, imát suttogtunk, amikor fenyítettél minket.
Amint a gyermekét váró asszony, aki közel van a szüléshez, vajúdik és kiált fájdalmában, olyanok voltunk mi színed előtt, Uram.
Fogantunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk; szabadulást nem szereztünk az országnak, és nem születtek lakói a földnek.
Életre kelnek majd halottaid, Uram, holttestük feltámad.
Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban nyugosztok!
Mert világosság harmata a te harmatod, és a föld visszaadja halottait.



 

                 

Zs 101,13-14ab és 15.16-18.19-21       

Te, Uram, örökre megmaradsz, * emléked is él nemzedékről nemzedékre.

Kelj fel, és könyörülj meg Sionon, * mert eljött az idő, hogy rajta megkönyörülj.

Még köveiben is gyönyörködnek szolgáid, * romjain is szánakoznak.

A te nevedet, Uram, a nemzetek majd félve tisztelik, * és a föld minden királya vallja dicsőséged,

mert az Úr felépíti Sion városát, * és megjelenik dicsőségben.

Meghallgatja a szegények imáját, * nem veti meg kérésüket.

Az eljövendő nemzedékeknek írják le mindezt, * a születendő nép is az Urat magasztalja.

Fölséges szentélyéből Isten letekint, * az Úr a mennyből a földünkre rátekintett,

hogy meghallja a rabok sóhaját, * és a halál fiait megmentse fogságukból.

Urunk, Istenünk * letekintett a mennyből a földre.     

 

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás