Testünkben Jézus szenvedését hordozzuk szüntelen.

2Kor 4,7-15

A hit és a kegyelem kincsét törékeny cserépedényben őrizzük, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne önmagunknak. Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; állandóan hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben. Mert minket, akik élünk, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön. Bennünk tehát a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet.
Mivel azonban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amelyről írva van: ˝Hittem, azért szóltam˝, mi is hiszünk, és ezért beszélünk. Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, Jézussal együtt minket is feltámaszt majd, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradásáért egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.

 

Zsoltár: 125,1-2ab.2cd-3.4-5.6 

Midőn az Úr hazahívta Sionnak foglyait, * olyanok voltunk, mint akik álmodnak.

Megtelt akkor örömmel az ajkunk, * és a nyelvünk ujjongással.

Akkor így beszéltek a nemzetek: * ˝Az Úr nagy dolgot művelt vélük.˝

Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, * azért szívből ujjongunk.

Fordítsd, Uram, jóra sorsunkat, * amint megárasztod délen a folyókat.

Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.

Sírva viszik a magot, mikor vetni indulnak, * de ujjongva jönnek, jönnek és hozzák kévéiket.

Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.