Bűnbánó könyörgésünket meghallgatja Isten, és megemlékezik örök szövetségéről.

Jer 14,17-22

Az Úr felszólítására a próféta így könyörög a bűnös nép nevében: Szemem éjjel-nappal könnyet ont, és nem tud csillapodni, mert nagy csapás sújtotta népem szűz leányát, szerfölött nagy csapás.
Kimegyek a mezőkre: Íme, ott karddal leöltek hevernek; bemegyek a városba: Íme, éhségtől aléltakat találok. A próféta is, a pap is eltávozott ismeretlen, idegen országba. Vajon végleg elvetetted Júdát, vagy tán végleg megutálta lelked Siont?
Miért vertél meg minket úgy, hogy épség rajtunk nem maradt? A békét vártuk, de nem jött semmi jó, a gyógyulás idejét, és íme, a rettegés van itt.
Elismerjük, Urunk, gonoszságainkat és atyáink bűneit, bizony vétkeztünk ellened.
Ne adj gyalázatra minket a te szent nevedért, és ne hozz szégyent fönséges trónusodra miattunk!
Emlékezzél meg rólunk, és ne bontsd fel velünk kötött szövetségedet!
Van-e a pogányok bálványai között olyan, aki esőt ad?
És az egek maguktól zúdíthatnak-e záport?
Ugye, Urunk, te viszed ezt végbe mind?
Istenünk, te vagy a reménységünk, mert csak te tehetsz ilyet.


 

Zsoltár: 78,8-9.11 és 13

Ne emlékezzél atyáink vétkeire, † irgalmaddal siess elénk, * mert igen nyomorultak lettünk.

Segíts rajtunk, szabadító Istenünk, † neved dicsőségéért ments meg minket, * és nevedért bocsásd meg bűneinket.

Jusson elődbe a foglyok jajszava, * karod erejével tartsd meg az életnek a halál fiait.

Mi pedig, a te néped és legelőd juhai, † mindörökké áldunk, * nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicsőségedet.

Ments meg minket, Urunk, * neved dicsőségéért!