Isten örök szeretettel szereti népét, és annak maradékát megszabadítja.

Jer 31,1-7

Prófétája által a messiási idők jó hírével vigasztal az Úr: ˝Abban az időben majd népem összes törzseinek Istene leszek, ők pedig népemmé lesznek˝– ezt ígéri most az Úr. Így szól az Úr: ˝A pusztában vándorló nép, amely a kardtól megmenekült, kegyelmet talált; Izrael nyugalma felé tart.˝
A távolból megjelent neki az Úr, és így szólt: ˝Örök szeretettel szerettelek téged, magamhoz vontalak, és megkönyörülök rajtad.
Ezért ismét felépítelek, népem, és te felépülsz majd, Izrael szűzi leánya; virulsz majd és ékeskedel, ha dobjaiddal és ünnepi karaiddal kivonulsz.
Újra szőlőt ültetsz Szamaria hegyein, és akik elültetik a szőlőt, azok fogják szüretelni is.
Mert eljön majd a nap, amikor így kiáltanak Efraim hegyén az őrök: »Jöjjetek, menjünk föl Sionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!«˝
Igen, így szól az Úr: ˝Vigadjatok, örvendjetek Jákob miatt!
Csendüljön énekszó, ujjongjatok e dicső nemzeten!
Harsogva hirdessétek, hogy mit tett az Úr: megszabadította népét, Izrael maradékát!˝

Zsoltár:    Jer 31,10.11-12ab.13

Halljátok az Úr szavát, nemzetek, * a távoli szigeteken is hirdessétek:

˝Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, * és őrzi, miként nyáját a pásztor.˝
 
Mert az Úr Jákobot megváltotta, * és kiszabadította a zsarnok kezéből.

Eljönnek és örömükben ujjonganak Sion hegyén, * az Úr javaiért hálát adni jönnek.
 
A leányok akkor örömükben körtáncot lejtenek, * az ifjak és öregek velük vigadnak.

Gyászukat örömre fordítom, * fájdalmukban megvigasztalom és felvidítom őket.

Az Úr úgy őriz minket, * miként nyáját a pásztor.