A megtérő választott nép ünnepeljen; ámde a gőgös pogány városok remegjenek, mert közeleg az Úr ítélete!

Náh 2,1.3-3,1-3.6-7

Örvendezésre hívja népét az Úr: Íme, jön már a hegyeken az örömhírt hozó, aki békességet hirdet, mert az Úr helyreállítja Jákob házának nagyságát és népének, Izraelnek dicsőségét, bár vad fosztogatók széjjelszórták őket, és tönkretették csemetéiket.
Jaj, a vérengző városnak, (Ninivének), amely telve van hazugsággal és rablással, s folyvást fosztogat!
Csattog az ostor, dübörög a robogó kerék, zihál a harci mén, és száguld a szekér, a lovak nekirugaszkodnak.
Csillog a kard, villog a lándzsa, tömérdek a sebesült, rengeteg a halott. Számtalan a holttest, mindenütt hullákba botlanak.
Utálatosságot hozok rád, gyalázattal illetlek, és pellengérre állítalak.
Olyan leszel, hogy aki rád tekint, mind elfordul tőled, és így kiált:
˝Nézzétek, így pusztult el Ninive!˝
Nem lesz, aki megsajnálna téged, és részvéttel lenne irántad.
 

Zsoltár:    MTörv 32,35cd-36ab.39abcd.41

Közel van a pusztulás napja, * sorsuk hamarosan utoléri őket.

Az Úr igazságot szolgáltat népének, * és könyörül szolgáin.

Lássátok végre, hogy egyedül én vagyok, * rajtam kívül nincs más Isten.

Én vagyok, aki lesújtok, † én vagyok, aki életre keltek, * nincs, aki kezemből kimenthetne.

Kiélesítem villámló kardomat, * és kezemmel érvényt szerzek a jognak.

Ellenségeimen bosszút állok, * megfizetek azoknak, akik gyűlölnek.

Én vagyok, aki lesújtok, * én vagyok, aki életre keltek.