Mindnyájan Isten kezében vagyunk; az igaz a hite által életet nyer.

Hab 1,12-2,4

Saját magáért és népéért a próféta így imádkozik:
˝Uram, kezdettől fogva te vagy Istenünk, népünk Szentje, aki nem hal meg. Uram, te rendelted ide Babilont, hogy ítéletet tartson, te tetted erős sziklává, hogy megfenyítsél általa.
Szemed tisztább annál, hogysem a gonoszságra tekints!
Hogyan törheti szemed e gonosztevőket, és miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat? Csak nem tekinted úgy az embert, mint a tenger halait, és mint a csúszómászót, amelynek még gazdája sincs?
A halász valamennyit kifogja horoggal, varsájába fogja, hálójába gyűjti, aztán ezen örül és ujjong.
Ezért aztán varsájának mutat be áldozatot, hálójának gyújt jó illatot, mert azok juttatták jó fogáshoz és bőséges eledelhez.
Vajon örökké tart, hogy kiveti hálóját és kíméletlenül gyilkolja a nemzeteket?˝
Majd a próféta így folytatta: ˝Kiállok őrhelyemre, s megvetem lábamat a sáncon, éberen figyelek, hogy lássam: Mit szól hozzám majd az Úr, és mit felel panaszomra.˝
Akkor az Úr meg is szólalt, és ezt mondta: ˝Írd le a látomást, vésd fel táblára, hogy könnyen olvasható legyen.
Mert ez a látomás a maga idejében beteljesedik és nem hiúsul meg; ha késik, csak várj; biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül.
Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.˝
 

Zsoltár: 9,8-9.10-11.12-13

Az Úr uralkodik örökké, * ítéletre készen áll trónusa.

Igazságban ítéli meg az egész földet, * és igazságot oszt méltányosan minden népnek.

Az elnyomottnak az Úr a menedéke, * a nyomorúság és a szükség napjaiban egyetlen mentsége.

Aki nevedet ismeri, benned bízik, * Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket.

Énekeljetek az Úrnak, aki Sionon lakik, * hirdessétek nagy tetteit a népek között.

Jól emlékezik, a vért számon kéri, * a szegények jajszavát nem felejti.

 Nem hagyod cserben azokat, Uram, * akik keresnek téged.