Isten a tiszta lelkűeket szereti.
Azt akarja, hogy az ő jele legyen homlokunkon: szentek legyünk!

Ez 9,1-7;10,18-22

Hallottam, amint az Úr hangos szóval kiáltotta: ˝Jeruzsálem bűnhődése elérkezett.
Mindenkinek a kezében ott van már a pusztító eszköz!˝
És láttam, hogy a felső, északi kapu felől hat férfi indult el, és fegyver volt mindegyiknek a kezében.
Közülük az egyik férfi fehér ruhát viselt, és íróeszközök voltak az oldalán.
Az ércoltárhoz léptek, és ott megálltak.
Izrael Istenének dicsősége ekkor fölemelkedett a kerubokról, amelyek felett trónolt, és a templom küszöbéhez szállt.
Ekkor az Úr azt a férfiút hívta, aki gyolcsruhát viselt, és írószert hordott az oldalán.
Ezt parancsolta neki: ˝Indulj, és járd be Jeruzsálem városát, s jelöld meg »Té« betűvel azoknak a homlokát, akik sírtak és bánkódtak mind ama bűnök miatt, amelyeket ebben a városban elkövettek!˝
Majd hallottam, amint a többi férfihoz így beszélt: ˝Menjetek utána, járjátok be a várost, és pusztítsátok azt!
Ne irgalmazzatok, senkin se könyörüljetek!
Pusztítsatok el öreget, ifjút, hajadont és asszonyt; irtsatok ki mindenkit!
De ne bántsátok azt, akinek a homlokán a »Té« betű alakja látható. Az öldöklést a szentélynél kezdjétek el!˝
El is kezdték az öldöklést a templom előtt álló öregeken.
Majd ezt mondta nekik az Úr: ˝Induljatok! Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat!˝
Erre azok elindultak, és a városban mindenkit megöltek.
Ezután az Úr dicsősége a templom küszöbéről visszatért a kerubok fölé.
Szemem láttára fölemelték szárnyaikat a kerubok, és fölemelkedtek a földről.
Elindultak a kerekekkel együtt, és megálltak az Úr háza keleti kapujának a bejáratánál.
Izrael Istenének dicsősége lebegett felettük.
Ezek azok az élőlények voltak, amelyeket Izrael Istene alatt láttam a Kobár folyó mellett, és megértettem, hogy kerubok voltak.
Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt.
Szárnyuk alatt emberi kézhez hasonló valami volt.
Az arcuk olyan volt, mint azoknak a lényeknek arca, amelyeket a Kobár folyó mellett láttam.
Mindegyikük arccal előre haladt.


 

Zsoltár: 112,1-2.3-4.5-6

Dicsérjétek az Urat, ti, szolgái, * dicsérjétek az Úr nevét!

Legyen áldott az Úr neve * most és mindörökké!

Dicsértessék az Úr neve, * napkelettől napnyugatig.

Fölséges az Úr minden nép fölött, * dicsősége magasabb az egeknél.

Ki olyan, mint a mi Istenünk, † aki a magasságban trónol, * lehajol, hogy letekintsen az égre és a földre.

Magasabb az egeknél * az Úr dicsősége!