A prófétát csodálatos jelként állítja az Úr a nép elé: a próféta sorsa a nép sorsa.

Ez 24,15-24

Ezekielhez ezt a szózatot intézte az Úr:
˝Emberfia, én hirtelen halállal elveszem tőled feleségedet, aki szemed fényénél is drágább neked. De ne gyászold, ne sirasd, ne hullass könnyeket; csak csendben szálljon sóhajod; ne tarts halotti gyászt!
Turbánod legyen a fejeden, sarud a lábadon, ruháddal se takard be arcodat, a gyászolók eledelét se edd!˝
Elmondtam ezt reggel a nép előtt, és estére meghalt a feleségem.
Másnap reggel az Úr parancsa szerint jártam el.
Ekkor a nép megkérdezte: ˝Miért nem mondod meg nekünk, hogy mit jelent, amit cselekszel?˝
Ezt mondtam nekik: ˝Így szól az Úr: Választott népemmel közöld az Úr szavát!
»Nézzétek, én megszentségtelenítem szentélyemet, erőtök forrását, amelyre oly büszkék vagytok, az ország szeme fényét, amely oly kedves nektek; fiaitok és leányaitok pedig, akiket hátrahagytatok, mind kard élén vesznek el.«
Ti akkor az én példám szerint jártok el: ruháitokkal nem föditek el majd arcotokat, gyászeledelt nem fogyasztotok; turbán lesz a fejeteken, saru a lábatokon.
Nem sóhajtoztok, nem jajgattok, elsorvadtok majd bűneitek miatt, és csak egymás előtt mertek bánatot mutatni.
Akkor majd intő jel lesz számotokra Ezekiel; ugyanazt teszitek pontosan ti is, amit ő tett.
Amikor mindez sorra beteljesedik megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, az Isten.˝


 

Zsoltár:  MTörv 32,18-19.20-21

Elhagytad Uradat, aki alkotott téged, * elfeledted Istenedet, aki életet adott néked.

Látta az Isten, és haragra gerjedt, * mert felingerelték őt népének fiai és leányai.
 
Akkor az Úr így szólt: * ˝Elrejtem előlük arcomat;

hadd lássam, mi lesz velük, * mert csalárd és hűtlen ez a nemzedék.˝
 
˝Féltékennyé tettek engem a nem létező istenre, * és kevélységükkel haragra indítottak.

De én is féltékennyé teszem őket idegen népekkel, * és pogány népekkel ingerlem őket.˝

Elhagytad az Urat, * aki alkotott téged.