Az Úr az ő szolgájának, a Messiásnak a vállára teszi le Dávid házának kulcsát.

Olvasmány:

Iz 22,19-23

Így szól az Úr Sebna udvarnagyhoz: ˝Kivetlek tisztségedből, és elmozdítalak hivatalodból. Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijahu fiát, és reá adom köntösödet, és rá erősítem övedet: a kezébe adom hatalmadat. Így atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Juda házának.
Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja. Mint a szeget, szilárd helyre verem be, és dicsőséges trónjává lesz atyja házának.˝
 

Zsoltár:

Zsoltár 137,1-2a.2bc-3.6 és 8bc

Ünnepellek, Uram, szívem mélyéből, * mert meghallgattad ajkam igéit.

Angyalaid előtt zsoltárt éneklek, * szent templomodban arcra borulok.
 
Szent nevedet mindig megvallom, * irgalmadért és igaz voltodért.

mely napon hozzád kiáltok, hallgass meg engem, * gyarapítsd az erőt lelkemben.
 
Valóban fölséges az Úr: † az alázatosnak gondját viseli, * messziről felismeri, kik a gőgösök.

Örökké tart, Uram, a te irgalmad: * ne vesd meg kezed alkotásait.

Szentlecke:

Róm 11,33-36

Milyen mélységesen gazdag az Isten bölcsessége és tudása! Milyen kifürkészhetetlenek szándékai, és milyen megfoghatatlanok útjai! Vajon ki látta az Úr gondolatait, és tanácsot ki adott neki? Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle? Őbelőle, őáltala, és őérte van minden, övé a dicsőség mindörökké! Ámen.