Isten a megfeszített Jézusról szóló igehirdetéssel üdvözíti a meghívottakat.

1Kor 1,17-25

Krisztus nem azért küldött engem, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.
A keresztre feszített Krisztusról szóló igehirdetésünk oktalanság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. Hiszen így olvassuk a Szentírásban:
Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom.
Hol marad a (görög) bölcselő, a (zsidó) írástudó vagy az evilág tudósa? Nemde megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége ostobaság?
Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg ostobaság, de a meghívottaknak, legyenek bár zsidó- vagy pogány származásúak, Krisztus az Isten ereje és az Isten bölcsessége. Hiszen Isten ˝oktalansága˝ bölcsebb az embereknél, Isten ˝gyöngesége˝ pedig erősebb az embereknél.


 

Zsoltár: 32,1-2.4-5.10ab és 11

Örvendezzetek, igazak, az Úrban, * a szentekhez dicséret illik.

Dicsérjétek az Urat citerával, * tízhúrú hárfán zengjetek néki.
 
Sziklaszilárd az Úr igéje, * minden tettét hűség vezeti.

Az igazlelkűséget és a törvényt szereti, * telve van a föld az Úr irgalmával.
 
Semmivé teszi az Úr a pogányok szándékát, * meghiúsítja a népek terveit.

Ám az Úr szándéka megmarad örökre, * szívének gondolata nemzedékről nemzedékre.

Kegyes az Isten hozzánk: * jóságával eltölt mindent.