Az Úr szava gyalázatomra vált.

Olvasmány:

Jer 20,7-9

Jeremiás próféta így panaszkodik a szenvedések idején:
˝Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam és legyőztél. Nevetségessé váltam napról napra: Aki csak lát, mind kicsúfol. Akárhányszor csak beszélek, azt kell kiáltanom, azt kell hirdetnem: Erőszak! Romlás!
Az Úr szava így mindennap gyalázatomra vált és csúfságomra. Már azt gondoltam: Nem törődöm vele, és nem beszélek többé nevében. De ilyenkor mintha perzselő tűz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni.˝
 

Zsoltár:

Zsoltár 62,2.3-4.5-6.8-9

Uram, Istenem, virrasztva kereslek, * az én Istenem te vagy nékem.

Téged szomjaz lelkem, testem utánad eped, * mint a puszta tikkadt, kiaszott földje.
 
Szentélyedben neked szolgáltam, * hogy erődet és dicsőségedet megláthassam.

Mert irgalmad többet ér, mint az élet, * ezért ajkam dicsőít téged.
 
Neked mondok áldást, amíg csak élek, * a te nevedben tárom imára kezemet.

Mint dús lakomával, teljék be lelkem, * ajkam ujjong, szám dicsőít téged.
 
Valóban te lettél védelmezőm, * szárnyaid oltalmában örvendezem.

Lelkem tehozzád ragaszkodik, * jobbod szilárdan tart fenn engem.

Hozzád vágyódik szívem, * én Uram, Istenem.

Szentlecke:

Róm 12,1-2

Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Legyen ez a ti értelmetek hódolata!
Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes!