Tiszta Forrás
2020. szeptember 28.   
Névnap: Vencel, Salamon

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
16 látogató

Látogatások

- ma: 24
- tegnap: 251
2020.09.02. 00:00 beckerj
Hozzászólások: 0

2020.09.02. szerda

2020.09.02. szerda
 
 
 

 

Az apostolok Isten munkatársai a hívek pedig Isten szántóföldje.


 

 

 

 

1Kor 3,1-9

Amikor először voltam nálatok, nem szólhattam hozzátok mint lelki emberekhez, mert akkor még érzéki ember módjára gondolkodtatok. Mivel még nem voltatok felnőttek Krisztusban, csak tejjel tápláltalak benneteket, mert a szilárd ételt még nem bírtátok el. Sőt még most sem való nektek a szilárd étel, mert érzéki ember módjára cselekedtek. Vagy talán míg versengés és viszály dúl köztetek, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e nagyon is emberi módon? Amíg az egyik így nyilatkozik: ˝Én Pállal tartok˝, a másik meg: ˝Én Apollóval˝, nem vagytok-e túlságosan emberiek?
De kicsoda Apolló? És kicsoda Pál? Szolgák csupán, akik a hitre vezettek titeket, amint nekik az Úr megadta. Én ültettem, Apolló öntözött, de a növekedést Isten adta. Ezért nem az számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Az ültető meg az öntöző egyforma. El is nyeri jutalmát mindegyik a fáradozásához mérten. Istennek vagyunk ugyanis munkatársai; ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.




 

                   

 

Zsoltár: 32,12-15.20-21

Boldog az a nemzet, amelynek az Úr az Istene, * a nép, amelyet örökségül választott magának.

Letekint Isten a mennyből, * és látja mind az emberek fiait.
 
Lakóhelyéről szemléli azokat, * akik a földet lakják,

Ő alkotta mindnyájuk szívét, * jól ismeri minden tettüket.
 
Az Úrra hagyatkozik lelkünk, * mert ő a segítőnk és ő a mi oltalmunk.

Benne örvend a szívünk, * az ő szent nevében reménykedünk.

Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának.

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás