Az igazak halálát Isten úgy fogadja, mint egészen elégő áldozatot.

Bölcs 3,1-9

Így szól az örök Bölcsesség:

Az igazak lelke Isten kezében van, és a halál kínja nem érheti őket.
Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek.
Ők azonban békességben vannak.
Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük telve volt halhatatlansággal.
Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket.
Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket egészen elégő áldozatul.

Az (utolsó) ítélet idején majd felragyognak az igazak, és olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik.
Nemzetek fölött ítélkeznek majd, és népeken uralkodnak: és az Úr lesz a királyuk mindörökre.
Akik benne bíztak, akkor majd megismerik az igazságot, és akik hűségesek voltak, szeretetben nála maradnak, mert kegyelem és irgalom lesz választottainak osztályrésze.

Zsoltár: 125,1-2ab.2cd-3.4-5.6

Midőn az Úr hazahívta Sionnak foglyait, * olyanok voltunk, mint akik álmodnak.

Megtelt akkor örömmel az ajkunk, * és a nyelvünk ujjongással.
 
Akkor így beszéltek a nemzetek: * ˝Az Úr nagy dolgot művelt vélük.˝

Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, * azért szívből ujjongunk.
 
Fordítsd, Uram, jóra sorsunkat, * amint megárasztod délen a folyókat.

Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.
 
Sírva viszik a magot, mikor vetni indulnak, * de ujjongva jönnek, jönnek és hozzák kévéiket.

Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.