Az apostol mindenkinek mindene lesz, hogy mindenkit az üdvösségre vezessen.

1Kor 9,16-19.22b-27

Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj, nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!
Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. Mi tehát a jutalmam? Az, hogy mint az evangélium hirdetője, ingyen nyújtsam az evangéliumot, és ne éljek az evangéliumban gyökerező jogommal.
Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél több embert megnyerjek. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvösségre vezessek. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne.
Nem tudjátok-e, hogy a pályán a versenyzők mindnyájan futnak ugyan, de a díjat csak egyikük nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! A versenyzők valamennyien fegyelmezik magukat minden tekintetben; pedig ők csak hervadó koszorút akarnak elnyerni, mi ellenben a hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, hogy célba jussak. Nem a levegőt csapkodom, hanem megfékezem és fegyelmezem testemet, nehogy elveszítsem jutalmamat, miközben másoknak az evangéliumot hirdetem.
 

Zsoltár: 83,3-6.12

Sóvárog és vágyódik lelkem * az Úr udvarába,

szívem és testem * örvendezik az élő Istenben.
 
Még a veréb is otthont talál magának, * és a gerle fészket, ahová fiait helyezze;

a te oltárodnál, Seregek Ura, * én Istenem és Királyom!
 
Boldogok, akik a te házadban laknak, * örökkön örökké dicsérnek téged.

Boldog az az ember, kinek segítsége tőled van, * és szívében készülődik, hogy hozzád menjen.
 
Mert az Úristen nap és védőpajzs, * kegyelmet oszt és dicsőséget.

Nem von meg semmi jót azoktól, * akik ártatlanul élnek.

Mily kedves a te hajlékod, * Seregek Ura, Istene!