Tiszta Forrás
2020. szeptember 28.   
Névnap: Vencel, Salamon

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
17 látogató

Látogatások

- ma: 26
- tegnap: 251
2020.09.13. 00:00 beckerj
Hozzászólások: 0

2020.09.13. vasárnap

2020.09.13. vasárnap
 

 

 

Bocsásd meg a másik embernek, ha vétett, imádkozzál, és neked is megbocsátják vétked.


 

 

 

Olvasmány:

Sir 27,30-28,7

A düh és a harag egyaránt utálatos, csak az ragaszkodik hozzá, aki bűnös. Aki bosszút áll, azon bosszút áll az Úr is, kemény számadást tart vele bűneiért. Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozzál, és neked is megbocsátják vétked.
Aki más emberre konokul haragszik, hogy keres Istennél gyógyulást magának? Aki nem könyörül meg embertársán, a saját bűneiért hogyan imádkozik? Jóllehet ő csak ember, kitart a haragban, és ugyanakkor bocsánatot kér Istentől?! – hát az ő bűneiért ki ad elégtételt?
Gondolj a végső dolgokra, hagyd a gyűlölködést, gondolj halálodra, s tartsd meg a parancsokat. Gondolj a törvényre, ne gyűlöld embertársadat, gondolj az Istennel kötött szövetségre, s nézd el a sértést.

 

         

Zsoltár:

Zsoltár 102,1-2.3-4.9-10.11-12

Áldjad, lelkem, az Urat, * egész bensőm az ő szent nevét áldja.

Áldjad, lelkem, az Urat, * és ne feledd, hogy hozzád milyen jó volt.
 
Megbocsátja minden vétked, * meggyógyítja minden gyengeséged.

A pusztulástól megmenti életed, * kegyelmében és irgalmában meg is koronázza.
 
Irgalmas és kegyes a mi Istenünk: * nagy irgalmú és hosszan tűrő.

Nem bűneink szerint bánik velünk, * és nem gonoszságunk szerint fizet vissza nekünk.
 
Amilyen messze van napkelettől a napnyugat, * bűneinket olyan messze dobja tőlünk.

Ahogyan az atya megkönyörül fiain, * úgy könyörül meg az Úr az istenfélőn.

Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: * könyörületre hajlik szíve.

 

         

Szentlecke:

Róm 14,7-9

Egyikünk sem él csak önmagának, és egyikünk sem hal meg csak önmagának. Amíg élünk, Istennek élünk, és ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, mindig az Úréi vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt meg és azért támadt fel, hogy mind a holtaknak, mind az élőknek Ura legyen.

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás