Testünk a halál után elporlad ugyan, de Krisztus dicsőségesen feltámasztja.

1Kor 15,35-37.41-49

Megkérdezhetné valaki: ˝Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek majd elő?˝ Hát nem tudod, hogy amit elvetsz, nem kel életre, hacsak előbb meg nem hal? A földbe sem a kész növényt veted el, amely csak később fejlődik ki, hanem csupán a magot, például a búzaszemet vagy más egyebet. Így lesz a holtak feltámadásánál is:
Elvetik romlásra – feltámad romlatlanságban.
Elvetik dicstelenségben – feltámad dicsőségben.
Elvetik erőtlenségben – feltámad erőben.
Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad fel.
Ha van érzéki test, akkor lesz szellemi test is. Ezt mondja az írás is: ˝Ádám, az első ember élő lénnyé lett˝, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké.
De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, azután következik a szellemi. Az első ember a földből való, földi, a második ember a mennyből való, (mennyei). Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is.
Ezért, ahogy a földi ember alakját magunkon hordozzuk, úgy a mennyeinek az alakját is magunkon fogjuk hordozni.

 

Zsoltár: 55,10-14 

Ellenségeim meghátrálnak előttem, valahányszor hívlak téged. * Íme, tudom, Uram, hogy te vagy az én Istenem.
 
Istenben remélek, akinek dicsérem szavát, * az Úrban remélek, akinek dicsőítem beszédét.

Istenben bízom, nem félek, * ember mit árthat nékem?

mert megmentetted életemet a haláltól, † lábamat az elbukástól, * hogy előtted járhassak az élők fényében.

Az Úr színe előtt járok * az élők fényében.