Mindennek megvan a maga ideje; a mindenség rendjét a teremtő Isten szabta meg.

Préd 3,1-11

A Prédikátor így tanít: Mindennek megvan a maga ideje,
és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében:
Ideje van a születésnek és ideje a halálnak,
ideje az ültetésnek, és ideje a betakarításnak.
Ideje van az ölésnek, és ideje a gyógyításnak,
ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek.
Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek,
ideje a gyásznak, és ideje a táncnak.
Ideje van a kő szétdobálásának, és ideje a kő összeszedésének,
ideje az ölelkezésnek, és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak.
Ideje van a keresésnek, és ideje az elveszítésnek,
ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.
Ideje van az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak,
ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.
Ideje van a szeretetnek, és ideje van a gyűlölködésnek,
ideje a háborúnak, és ideje a békének.
Mi haszna van az embernek a fáradtságából?
Figyeltem azt a vesződséget,
amelyet Isten az emberek fiainak adott,
hogy bajlódjanak vele.
Mindent úgy alkotott, hogy helyes legyen a maga idejében.
Isten a világot átadta az embernek, hogy kutassa azt,
de az ember nem tudja teljesen kifürkészni Isten művét,
amelyet ő kezdettől fogva végbevisz.

 

Zsoltár: 143,1a és 2abc.3-4 

Áldott legyen az Úr, ő az én segítségem, † ő tanította harcra kezemet, * és ujjaimat viadalra.
 
Ő az én irgalmasságom és erősségem, * menedékem és szabadítom;

ő a védőpajzsom, benne remélek, * aki uralmam alá veti népemet.
 
Uram, ki az ember, hogy törődöl vele, * az ember fia, hogy gondolsz reá?

Hiszen olyan az ember, mint a szellő, * napja pedig, mint a suhanó árnyék!

Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem!