Az ifjúkor ajándékait Isten előtti felelősséggel kell használnunk, mert eljön a halál és a számonkérés ideje.

Préd 11,9-12,8

A Prédikátor szól:

Te, ifjú, örvendj fiatal korodban, és légy jókedvű ifjúságod napjaiban!

Követheted ugyan, amit szíved kíván és szemed lát, de tudd meg, hogy mindezekért Isten előtt felelősséggel tartozol!

Elűzheted a búbánatot szívedből, és óvhatod testedet a betegségektől, az ifjúkor és a fiatalság akkor is mulandó!

Gondolj Teremtődre ifjúságod idején is, mielőtt meglepnek a nyomorúság napjai, mert eljönnek az évek, amelyekről azt mondod:

˝Ezek már nincsenek kedvem szerint!˝

Mielőtt ugyanis homályba hull a nap, a fény, a hold, a csillagok; amikor eső után újra felhők jönnek;

amikor már reszketnek testőreid (a kezeid),

és ingadoznak erős harcosaid (a lábaid),

elfogynak őrlő lányaid (a fogaid), és nem őrölnek tovább;

az ablakban leskelődőket (két szemedet) pedig már homály födi;

amikor bezárulnak az utcára nyíló ajtóid (füleid),

a malom zaja (beszéded) pedig elcsendesül;

amikor a madárfüttyre már ébren leszel, és az énekes leányok dalát csak nehezen hallod meg;

amikor szédülsz a magasban, és félsz az úton;

amikor virágzik a mandulafa, a sáska jóllakik és nehezen vánszorog, a kapor beérik és széthullatja magvait, akkor gyógyfüveid már mit sem érnek neked, mert elindulsz örök hajlékod felé, s jajgatva járnak-kelnek utcádban a siratók.

Vigyázz tehát, mert mielőtt elszakad az ezüstfonál, és megreped az aranyedény, darabokra törik a forrásnál a korsó, és összetörik a kútnál a kerék, már visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett, és az éltető lehelet teremtő Istenéhez tér.

Minden csak hiábavalóság, mondja a Prédikátor, csupa hiábavalóság!

 

Zsoltár: 89,3-6.12-14 és 17 

Te a halandót ismét porrá teszed, * így szólsz: ˝Térjetek vissza, emberek fiai.˝

A te szemedben ezer év akár a tegnap, * úgy tűnik tova, mint egy őrállás éjszaka.
 
Te elragadod őket, * olyanok lesznek, mint a hajnali álom.

Mint a fű, mely reggel kisarjad és fölvirul, * de estére elfonnyad és elszárad.
 
Taníts meg számot vetni napjaink sorával, * hogy bölcsességre neveljük szívünket.

Térj hozzánk, Urunk meddig vársz még? * Légy könyörületes szolgáidhoz!
 
Áraszd ránk irgalmadat, * hogy mindenkor örvendjünk és ujjongjunk.

Ragyogjon fölöttünk Urunknak, Istenünknek jósága, † áldott legyen kezünk minden műve, *

kísérje áldásod kezünk minden munkáját!

Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.