Isten olykor megengedi, hogy súlyos csapások érjenek minket, de akkor is vigyáz reánk.

Jób 1,6-22

Költői látomás egy égi gyűlés-jelenetről:

Egy napon amikor eljöttek az Isten angyalai, hogy az Úrnál jelentkezzenek, a sátán is ott volt közöttük.
Az Úr megkérdezte tőle: ˝Honnét jössz?˝
A sátán így felelt: ˝Szerte bolyongtam a Földön, és bejártam azt.˝
Az Úr megkérdezte: ˝Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs a földön hozzá hasonló férfi, feddhetetlen és igaz, istenfélő, és nincs benne gonosz.˝
A sátán erre megkérdezte: ˝Vajon ok nélkül istenfélő-e Jób? Hiszen te megoltalmaztad őt, a házát és egész vagyonát; megáldottad keze munkáját, és gyarapítottad jószágait.
De bocsásd csak rá egy kissé a kezedet, és nyúlj hozzá vagyonához, akkor bizony szemtől szembe káromolja majd nevedet.˝
Ezt mondta erre az Úr a sátánnak: ˝Nos, a kezedbe adom mindenét, amije van; őrá azonban ne nyújtsd ki kezedet!˝
Erre eltávozott a sátán az Úr színe elől.
Amikor pedig egy napon Jób fiai és leányai elsőszülött bátyjuknál voltak együtt lakomán, egy hírnök Jóbnak ilyen hírt hozott:
˝Ökreid éppen szántottak, és szamaraid ott legeltek mellettük, amikor a szabeusok megjelentek, s rajtuk ütöttek; szolgáidat kardélre hányták, és mindent elraboltak.
Csak én maradtam meg egyedül, hogy hírt hozzak neked.˝
Még beszélt, amikor jött egy másik hírnök is, és ezt mondta: ˝Villám csapott le az égből, és megölte juhaidat és szolgáidat.
Csak én menekültem meg egyedül, hogy hírt hozzak neked.˝
De még ez sem fejezte be szavait, jött egy újabb hírhozó, és ezt mondta: ˝A káldeusok három csoportban meglepték tevéidet, és elhajtották azokat; szolgáidat pedig karddal megölték.
Csak én maradtam meg egyedül, hogy hírt hozzak neked.˝
Míg ez beszélt, megint jött egy hírhozó, és ezt mondta: ˝Elsőszülött fiadnál ettek-ittak fiaid és leányaid, amikor hirtelen hatalmas vihar támadt a sivatag felől, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy az összeomlott, és rászakadt gyermekeidre, és mind meghaltak.
Csak én menekültem meg egyedül, hogy hírt hozzak neked.˝
Jób ekkor fölkelt, és a gyász jeléül megszaggatta ruháit, haját lenyírta, leborult a földre, és így imádkozott: ˝Mezítelennek szült anyám, és így térek az anyaföldbe is.
Az Úr adta, az Úr elvette, (amint az Úrnak tetszett, úgy lett), legyen áldott az Úr neve!˝
Mindezek ellenére nem vétkezett Jób az ajkával, és nem beszélt semmi dőreséget sem Isten ellen.


 

Zsoltár: 16,1.2-3.6-7 

Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, * figyelj könyörgő szavamra.

Fogadd el imámat, * ajkam nem mond hamisságot.
 
Színed előtt hangozzék felmentő ítélet rólam, * hiszen az igazságot nézi szemed.

Vizsgáld meg szívemet, látogass meg éjjel, † tűzpróbának vess alá engem, * és nem lelsz bennem gonoszságot.
 
Istenem, hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem, * fordítsd felém füledet, és hallgasd meg ajkam igéit.

Csodálatos irgalmadat mutasd meg, * mentsd meg az ellenségtől azokat, akik jobbodban bíznak.

Uram, Istenem, * igazságban látom meg arcodat.