Tiszta Forrás
2021. szeptember 27.   
Névnap: Adalbert, Vince

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ZSOLTÁR 101 ~ ~ ~ ~ A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte. ~ ~ Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd. ~ ~ Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; ~ ~ Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg. ~ ~ Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács. ~ ~ A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem. ~ ~ Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad. ~ ~ A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között. ~ ~ Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn. ~ ~ Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem. ~ ~ Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem. ~ ~ Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok. ~ ~ De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre. ~ ~ Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje! ~ ~ Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják. ~ ~ De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet. ~ ~ Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében. ~ ~ Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket. ~ ~ Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt. ~ ~ Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak. ~ ~ Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben, amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak. ~ ~ Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. ~ ~ Így szóltam: ˝Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak. ~ ~ Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek. ~ ~ Azok elmúlnak, de te megmaradsz; ~ ~ Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak. ~ ~ Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el. ~ ~ Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.˝ ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
22 látogató

Látogatások

- ma: 67
- tegnap: 167
2020.10.02. 00:00 beckerj
Hozzászólások: 0

2020.10.02. péntek

2020.10.02. péntek
 
 
 
 
 

Isten maga nyilatkoztatja ki erejét és fölségét a teremtett világ csodálatra méltó dolgaiban.


 

 

 

 

 

Jób 38,1.12-21; 40,3-5

Az Úr így felelt Jóbnak a fergetegből:

˝Lett-e már parancsodra reggel, amióta élsz, és kijelölted-e a hajnalpír helyét, hogy szőnyegként megfogja a földnek széleit, és lerázzon róla minden éji gonosztevőt;

hogy a reggeltől a föld olyan legyen, ahogyan a vöröses agyag ragyog a pecsét alatt, és színeket öltsön, miként a ruha;

hogy elvegye a gonoszoktól »világosságukat«, és megtörje a bűnre emelt karjuk erejét?

Voltál-e már a tenger mélységeiben, jártál-e már az óceán legmélyén?

A halál kapui előtted megnyíltak-e már, és láttad-e az alvilág bejáratát?

Szemlélted-e a földet igaz terjedelmében?

Magyarázd meg nekem mindezt, ha tudod!

Melyik út visz oda, ahol a fény lakik, és a sötétségnek hol a lakóhelye, hogy elkísérhetnéd őket otthonukba, és hazavezethetnéd őket a házukba?

Te persze mindezt jól tudod, hisz akkor születtél, és életed napjainak száma is rengeteg!˝

Jób akkor ezt mondta az Úrnak: ˝Mit feleljek én, aki könnyelműen szóltam?

Kezemet a számra teszem, és hallgatok

Egyszer szóltam; bár azt is elhagytam volna!

Meg másodszor is. De többé nem teszem!˝
 

                                    

Zsoltár: 138,1-3.7-10.13-14ab 

Uram, te megvizsgálsz, és jól ismersz engem, * tudod, ha leülök, vagy ha fölkelek.

Gondolataimat messziről is ismered, † szemmel tartod jártomat-keltemet, * jól látod minden utamat.
 
Lelked elől ugyan hová mehetnék? * Színed elől hová futhatnék?

Ha fölszállnék az égbe, te ott vagy, * ha a holtak hazájában pihennék, ott is jelen vagy.
 
Ha felölteném a hajnal szárnyait, * és a tenger túlsó végén laknék,

oda is a te kezed vezetne, * és jobbod tartana engem.
 
Egész bensőmet te alkottad, * anyám méhében te szőttél egybe engem.

Magasztallak, hogy oly csodásán alkottál, † csodálatos minden műved, * lelkem jól tudja mindezt.

Vezess engem, Uram, * az örök élet biztos útján!

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás